Azt mondják, ha itt a földön
megszületik egy kisbaba,
úgy rendelik fent az égben,
legyen neki őrangyala.
Bölcsőtől a koporsóig
vele legyen,
óvja, védje,
bármerre jár életében,
minden útján elkísérje.
Mégis sokszor én úgy érzem,
mégis sokszor
úgy gondolom,
nekem egész életemben
soha nem volt őrangyalom!
Elfeledték tán az égben
azt, hogy én is megszülettem,
s valahol egy fehér tanyán
kicsi gyermeklánnyá lettem?
Vagy az angyal
máshoz pártolt,
virágosabb utakon járt,
meg is értem, hogy elhagyott,
hisz` nekem nem volt gyermekszobám.
Csak a kemence-kuckó volt
az én kicsi játszó-helyem,
ott kezdődött, onnan indult
zsenge emberi életem.
Amikor járni tanultam,
Édesanyám kezét fogtam,
Édesapám meséjétől
tündérországot álmodtam.
És amikor felnőtt lettem,
csak a magam útját jártam,
Azt az őrzővédőangyalt
soha sehol nem találtam!
Ha rögös úton tévelyegtem,
sose mondta, ne menj arra,
megmutatni a jó utat
bizony soha nem akarta...
Most, hogy utam végét járom,
a Jóistent arra kérem,
azt a nekem rendelt angyalt
mégis-mégis
adja nékem...
Ha a halálharcot vívom,
segítsen, hogy könnyű legyen
magam mögött hagyni mindent,
amit adott az életem.
S ha eljön a végső órám,
akkor talán elmondhatom,
hogy a földi életemben
nekem is volt
őrangyalom!
0 Megjegyzések