Arcodon látni meg a naplementét,
Szemedben csillogni az élet tüzét.
Öled mélyén tenger a nyugalom,
Miért nincs erőm áttörni a faladon?
Hajad hullámzik, mint búzamező a szélben,
Illatodat nyári szellő fújja a réten,
Lelkemet kérdezem, merre jársz most éppen?
Érted az ördöggel kötnék szövetséget a mélyben!
Alakod sudár, mint nyárfa a parton,
Szemedben tükröződik vissza az arcom!
Szíved értem dobog, vergődök az ágyon,
Annyira kár, hogy az egész csak egy álom!
0 Megjegyzések