Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Debreceni Zoltán: Légy hű mindhalálig

Szinte mindenem elveszítettem De ha egyszer le kellene mondanom mindenről és ha csak egy valamit vihetnék magammal téged választanálak  
Mióta az életem része lettél, minden nap új dolgokat veszek körülöttem észre Olyanokat amik eddig is léteztek de nem láttam őket  
Mert a múlt árnyékában éltem, míg meg nem ismertelek Folyton a tegnapokon rágódtam, elfelejtettem megélni a mát, és nem láttam a holnapokban rejtőző lehetőségeket  
Hosszú és nagyon göröngyös nehéz utat jártam be, még betegen rád találtam  
Most már nem hagyom, hogy a múlt tönkre tegye a jelenemet Reggelente még mindig félelemmel ébredek, de már nem az elmúlt életem, hanem az előttem álló nehézségek táplálják a félelem érzetet  

A legértékesebb vagyonom te vagy  
A te létezésedért vagyok a leghálásabb  
Órákat mélázok minden nap magamban, hogy jó választottam hűséges ember vagy e  
De ha téged nekem szánt a teremtő isten akkor nem lehetsz olyan rossz ember  

Minden este mielőtt elalszom imádkozok istenhez, hogy reggel találkozzunk  
Ez tart fenn bennem egy érzést, melyet még soha senkivel nem éltem át  
Biztonság és bizalom -ezt teremtetted meg, és alakítottad át a fogalmat számomra érzéssé  
Valóban úgy van, hogy amit láttál és látol, azt még nem mutattam senkinek, 
ha nem láthatnálak többé belehalnék  A lelkem semmi nem menti meg, csak a melletted ébredés  
Mert olyan melletted ébredni mint megszületni  
Ha két test összeolvad azt nem lehet elválasztani, éppen úgy mint az összehegesztett vasat  
Én ugyan azt gondolom és hiszem  

A szobámban zárt halk sóhajok őrzik a tegnap este emlékét  
A redőnyök repedésén szemérmesen kukucskál be a reggeli napfény  
Még most is érzem a libabőrt ha felidézem a tenyered nyomait a testem minden táján  Bőröm a bőrödön - testek fedésében -izzadt homlokod nyomod az enyémhez, s én a sötét hajadba túrok  
Szoros ölelések apró simogatások - ziháló lélegzeted még most is a fülemben hallom  
A szemeid majd felfal, kíváncsiskodik simogatva végigpásztáz, s közben magamat látom benne  
Már nem szégyenlek tőled, merek melletted fingani pisilni és pucéron fürödni  

Mert mi már egyek vagyunk s így szeretsz  Ide-oda puszit adsz a szemeid mosolyognak rám, tudod és érzed mi jó nekem  Nagyon jó amikor nézel, szeretem látni a szemedben és arcodban amit érzel  
Megosztom magam veled, s te velem magad Nagyon jó ilyen sebezhetőnek látni, mikor a gyönyör mámorában a fellegekben úszol  
Szóval megadtuk magunkat egymásnak  
S azóta valami furcsa csillogás van a szemedben  
Hevesebben dobbog a szíved  
S már szavakkal le sem tudom írni, hogy mennyire szeretlek imádlak 

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések