Szétdobált érzéscafatok
nyögnek a talpak alattom(os)
súlya alatt, fűszálak közt
kiszáradt szembogár időz,
hajlik a nappal lefelé,
ringó fejeken hályog ül,
szomorú tücsök hegedül,
a szív-börtönbe zárt álmok
siralomdala szól, láncon
vonaglik a szabadság, oly
viselhetetlenül nehéz,
mint részleteknek az egész.
2 Megjegyzések