Talán ott kezdődött, amikor a hatvanas években megjelent a tranzisztor. Nem a feltalálás évére gondolok, hanem amikor a tömegtermelés révén lehetővé vált, hogy mindenféle áramkörök készüljenek mondvacsinált használati értékekkel. Gondoljunk csak a gomba módra szaporodó zseb-, és táskarádiókra. Mindezek energiaellátására szolgáltak az elemek. A fizetéshez képest méregdrága termék volt, de a felhasználót kárpótolták a remek lehetőségek.Például a sztereo hangzást nagyon könnyen előállítható volt. A kisszekrény tetején vala a daxli. Divatos nyújtott kivitelű lapos csöves teremtmény. A hangzás létrehozása érdekében a szoba másik oldalán lévő ruhásszekrény tetejére elhelyezett egy orionnette 1004 táskarádiót. Ez biztosította lényegében a sztereo hangzást, ugyanis kisméretű hangszórója a mély hangok tekintetében elég szűkszavú volt. Természetesen mindkét készüléken ki kellett választani ugyanazt az adást, jellemzően a kedvenc zeneszámot. A két jelforrás térközepén jelentős sztereo hatás volt elérhető, miszerint például a mélyhegedű a daxliból szólt, a cintányér és a nyaki vonósok pedig a táskarádió felől. S mindez középhullámon, amit a technikai színvonal a mai napig nem volt képes leküzdeni.
S aki ismeri a csodálatos érzést; az utcán éktelen hangossággal bömbölő rádióval vonuló büszke rádiótulajdonos felhívja magára a figyelmet - akár rossz, akár jó vonatkozásban -, felvághatott frissen szerzett, a kor legkiválóbb technikai szintet reprezentáló tulajdonával, s hovatovább még zenei ízléséről is tájékoztathatta az éppen arra járó embertársait.
Néhány órán keresztül. Ugyanis eddig tartott a vidámság, az elemek kezdtek lemerülni, a masina egyre inkább kilátástalanul küzdött az energiahiánnyal, ennek eredményeképpen megjelentek a zeneszerző által nem megálmodott hangok, amit a köznép egyszerűen torzításnak nevez. Majd halálos, egyre halkuló hörgés vette át a nemrég még sziporkázó zenei dallamok szerepét, s ha a kezelő nemtörődömségből nem kapcsolta ki a készüléket, a hörgés halálos csenddé szelídült.
A levitézlett készülék gazdája levette róla a kezét, s jól irányzott mozdulattal egy eldugott helyre szenderítette. Később, amikor ismét belebotlott, nagyot ugrott, amikor a készülék érintése nyomán egy ragacsos anyaggal került érintkezésbe. Már tudta, hogy veszélyben van, s azonnal bő vízzel lemosta kezét. Kerülvén az ismételt érintkezést a nemkívánatos anyaggal, óvatosan kinyitotta az elemtartó fiókját. Ekkor elmondhatatlanul szörnyűséges élmény részesévé vált. Az elemek oldalain a legkülönbözőbb nyílások éktelenkedtek félreérthetetlenül jelezve az említett kocsonyás anyag származási helyét. Félretéve a rátörő természetes érzést, miszerint az egész undorító szerkezetet azonnal bedobja a szemétbe, néhány bátor mozdulattal az elemeket kibillenti helyéről, ami kipottyan a szerkezetből, végig gurul a frissen politúrozott vendégváró asztalon, majd utolsó erejével, egy szinte álmos mozdulattal lepottyan a perzsaszőnyegre. E helyütt kipontozott rész következik…
A vérnyomás lassan normális kerékvágásba kerül, a józan megfontolást a kíváncsiság alattomosan felcseréli tettre kész vakmerőségre. Rápillant az elemek hűlt helyére. A ragacsos kocsonya birtokba vette a terület számottevő részét, sőt az is jól látható, hogy az adódó nyílásokon a készülék belső részébe is vélhetően beférkőzött. Az egykor daliás fényben tündöklő elemtartó rugók és lemezek most visszataszító, rozsdás bevonatot kaptak, nyilvánvalóan reménytelen az eredeti állapot visszaállítása. A készülék ilyen módon jelesül teljesíti korunk egyig legelhíresültebb műszaki kívánalmát, miszerint a tárgyaink egyszer használatosak, e szabály mértéktelen áthágása komoly munkanélküliséghez vezet.
Mindazonáltal az elemek használata forradalmi erővel tört be a köztudatba. Milliószámra készülnek a legelképzelhetetlenebb felhasználású elemmel működő berendezések. Felsorolni is képtelenség. Az emberek ötleteinek semmi sem szabhat határt, még az ésszerűség sem.
Az elemek pedig gyűlnek, többségükben nem az elkülönített tároló helyeken, hanem az általános szemét között a szeméttározókban, és folynak, folynak, csak lassan folydogálnak…
0 Megjegyzések