Páncsics Roland: Félig itthon - félig otthon

Városi forgatag sodor magával,
föld alatt, fölött örvénylik a nép,
"sánta-iskola" a járdán járva,
vigyázva nehogy "aknára" lépj.

Reklámplakátok, szórólapok,
meg ajánlatok, hogy mennyiért mit...
Tes(z)t-szolgáltatások, új laptopok...
Próbáld ki! Cseréld! Dobd el a régit!

Egy-két! Egyként robog a tömeg,
aluljárókban kinyúlik a kéz,
egypár jó szót még kaphat tőled,
mert ha tízesért nyúlsz, százasra néz.

Törsz a tömegen át a pesti utcákon,
és egy régi kép újra magodban él:
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
az antallaposi homokbuckákon
árvalányhajjal táncol a szél.

Mint az ürgési akácligetben,
ahogy középen az a tölgy délceg-fa áll,
néha már átnézel az embereken,
mint a Búzás-hegyről át fél Szent-Katán.

Szívedben él a sok elvándorolt véred,
`s ezernyi szakadt bocskor verte lábnyom,
és azt a szomorú hangulatot érzed,
mint a dzsidai kísértet romtanyákon.

Ritkán jut időd az itt maradt barátra,
élsz értékesen, az olcsó sötétbe zárva,
néha beporosodsz, spontán, egy kis időre,
mint a kecskési templom oltárterítője...
Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: