Szentkereszti Andrea: Egyszer

Találkozunk.
Majd talán.
Emlékek kopott asztalán,
Sétálunk a végeken,
Akarom, hogy így legyen.
Álom voltál hajdanán,
A szív virágzó hajnalán,
Sejtbe kódolt képzelet,
Vártalak,
Mint végzetet.
És itt leszel.
Majd talán.
Nem bánt majd,
A zord magány,
Álmaimban érkezel,
Elég most,
Hogy létezel.
Egyszer túl a könnyeken,
Átölelsz majd csendesen,
Jössz szerelmes dallamon,
Valahol vársz,
Azt tudom.
Megtalállak.
Majd talán.
Lehet, az élet alkonyán,
Merengünk az éveken,
Akarom, hogy így legyen.