Rontod szemem, te bolond szerelem,
mi látva látott látványból veszít,
szemeim tudják mi a szép nekem,
bár a legjobbat legrosszabbnak hiszik.
A részrehajló szemek láthatára
révébe ér: az ember ölibe.
Miért edződött horgony szemhibámra,
hol kötött ki szívem itélete?
Hinné szívem, hogy magán-kikötő,
mi a világnak köztulajdona:
Szemlátomásom valóság-erő
vagy igazság elkorcsosult java?
Ha szívem s szemem fogant tévedést,
hamis fertőben igazat emészt.
0 Megjegyzések