Érzem, hogy mennem kell, nem maradhatok,
Szívemben keserűség, lelkem tehetetlen.
Kínoz a múlt, harag s bajok,
Jelen, jövő összefolyt, éltem menthetetlen.
Nincs menedék, sorsom a kietlen sivatag útja,
Kiszáradt torkom szomja nedűre áhít.
Hol van létem pusztájának reményteli kútja,
Hol szeretet s törődés grálja vár, nem ámít.
A jelen sötét foglya vagyok, béklyóm fogva tart.
Jövőm ködbe vész, elnyelte a feneketlen árok.
Lényem gyarló sziget, mindig csak jót akart.
De én is csak ember vagyok, s embernek lenni átok!
Szívemben keserűség, lelkem tehetetlen.
Kínoz a múlt, harag s bajok,
Jelen, jövő összefolyt, éltem menthetetlen.
Nincs menedék, sorsom a kietlen sivatag útja,
Kiszáradt torkom szomja nedűre áhít.
Hol van létem pusztájának reményteli kútja,
Hol szeretet s törődés grálja vár, nem ámít.
A jelen sötét foglya vagyok, béklyóm fogva tart.
Jövőm ködbe vész, elnyelte a feneketlen árok.
Lényem gyarló sziget, mindig csak jót akart.
De én is csak ember vagyok, s embernek lenni átok!
