Súlyos ködfoltok vesznek körül minket, mikor
Fémesen szürke, kátyúktól lyuggatott betonúton utolérve
Reánk talál az ifjú, s oly kíváncsi Napfelkelte.
A bíbor égre emeljük fáradt, elcsigázott tekintetünk,
De sem szépet, sem hazugot nem lát már vak szemünk...
Régi emlékeket, gyermeki álmokat vágyunk oda.
Majd száz lábbelit elkoptattunk, jó pár gúnyát széttéptünk,
A helyesnek vélt útról, nem egyszer, messzire letértünk,
De most, itt a végén, mégiscsak együtt botorkálunk a betonon...
Néma folyó partján egy apró bárka ringatózva hív minket,
A révész mosolyogva áll, csendben füleli csoszogó lépteinket.
Drága barátom, megfogod a kezem? Egy kicsit félek...
Fémesen szürke, kátyúktól lyuggatott betonúton utolérve
Reánk talál az ifjú, s oly kíváncsi Napfelkelte.
A bíbor égre emeljük fáradt, elcsigázott tekintetünk,
De sem szépet, sem hazugot nem lát már vak szemünk...
Régi emlékeket, gyermeki álmokat vágyunk oda.
Majd száz lábbelit elkoptattunk, jó pár gúnyát széttéptünk,
A helyesnek vélt útról, nem egyszer, messzire letértünk,
De most, itt a végén, mégiscsak együtt botorkálunk a betonon...
Néma folyó partján egy apró bárka ringatózva hív minket,
A révész mosolyogva áll, csendben füleli csoszogó lépteinket.
Drága barátom, megfogod a kezem? Egy kicsit félek...
