Téli harangok hívnak havat,
hogy szűnjék szürkeség, magány,
szívek teljenek kabát alatt,
s ne osonjon ott hóka árny,
hol immár fény dereng és szólít
csendből csiszolt kegyelemmel,
s mézízű fenyőillat bódít
párává omló szerelemmel.
hogy szűnjék szürkeség, magány,
szívek teljenek kabát alatt,
s ne osonjon ott hóka árny,
hol immár fény dereng és szólít
csendből csiszolt kegyelemmel,
s mézízű fenyőillat bódít
párává omló szerelemmel.
