Nagy Nóra MadMushroom: Porcelán álmok

Acélos szívemen rozsda a magányom,
Hiába keresem, sehol sem találom.
Nyugtalan lelkemet marja a gondolat,
Hogy a valóság számomra semmit sem tartogat.
Folyton csak őt látom, más sem vagyok már,
Csak egy eltévedt ember ki a megmentőre vár.
Ha becsukom szemeim, akkor lelem meg,
Ábrándos vágyamra a világom megremeg.
Fekete haja csapzottan vállain,
Egy tekintet, mi mélyre hat, meglátja álmaim.
Füst veszi körbe bár, de még is tisztán látom,
De hiába keresem, sehol sem találom.