Keszei István: Székesfehérvár

Te is csak a mindenség külvárosa voltál,
gazfelverte, Istentől elvadult telek.
Mégis minden szavam szellője csak feléd száll,
örökkön, szűnös-szüntelen szerettelek.

Anyám méhéből eleven méhedbe hulltam,
magzatként benned nőttek, értek álmaim,
utcáid őrzik első léptem, kósza múltam.
Áradj vissza hozzám a szél hullámain!

Koronázó városom! Kettős súlyos koronával:
a reám súlyosodó élettel-halállal
te koronáztad meg megtépázott fejem.

Hogy visszatérjek hozzád, nincsen rá remény.
Megye-székhely! ott székelsz szívem székhelyén.
Várfalként véd múló, törékeny életem.
 

Párizs, 1965.
(A vers megjelent a 2009-ben kiadott Magyar advent 2. című kötetben)