Fékezz kicsit Jelen,
nehogy utolérd a Jövőt!
Múlt apáddal törekedj,
hogy megszépítsed Öcséd!
Legyen újra álmok otthona
a magyarok hona.
Te depresszív melankólia,
- én itthun vagyok -
tűnjél hát te is haza!
Nem nehéz az élet,
csak meg kell figyelni,
hogy minden körbejár.
Nem nehéz az élet,
csak észre kell venni,
hogy mindig van, ki vár.
Nem nehéz az élet,
csak meg kell jegyezni,
hogy mindig jól vigyázz,
mert van, aki nem érti,
hogy jót kéne tenni
és csak rosszat csinál.
Pedig a fény az élet,
gyújtsunk hát gyertyát
és élvezzük világát.
Ha csak álmodom, hogy létezem,
ha csak agy vagyok egy edényben,
úgy azt kérdem, miért nem?
Miért nem tudok repülni,
falakat mászni, fákat dönteni,
víz alatt lélegezni,
az űrben lebegni,
idegenek nyelvét beszélni?!
Csakhogy...
én ezt mind tudom!
akkor lehet,
mégiscsak álmodom?!
nehogy utolérd a Jövőt!
Múlt apáddal törekedj,
hogy megszépítsed Öcséd!
Legyen újra álmok otthona
a magyarok hona.
Te depresszív melankólia,
- én itthun vagyok -
tűnjél hát te is haza!
Nem nehéz az élet,
csak meg kell figyelni,
hogy minden körbejár.
Nem nehéz az élet,
csak észre kell venni,
hogy mindig van, ki vár.
Nem nehéz az élet,
csak meg kell jegyezni,
hogy mindig jól vigyázz,
mert van, aki nem érti,
hogy jót kéne tenni
és csak rosszat csinál.
Pedig a fény az élet,
gyújtsunk hát gyertyát
és élvezzük világát.
Ha csak álmodom, hogy létezem,
ha csak agy vagyok egy edényben,
úgy azt kérdem, miért nem?
Miért nem tudok repülni,
falakat mászni, fákat dönteni,
víz alatt lélegezni,
az űrben lebegni,
idegenek nyelvét beszélni?!
Csakhogy...
én ezt mind tudom!
akkor lehet,
mégiscsak álmodom?!
