Gondtalan kisgyermekként látom magamat,
Tisztának és gondtalannak a pici agyamat.
Idegen a sors, az élet és a halál, és így van ez jól,
De beléd verték, belém verték, ó, a lókötők,
Hogy higgyek valamiben, amit fel nem fogok,
És hogy semmi sem véletlen... azok a fránya okok!
Sorsról énekelnek, és a végzet villog a tévében.
Eleve elrendeltek - olvasod a könyvedben.
Láthatatlan béklyóid húznak vissza végig,
Küzdhetsz ellene az utolsó csepp vérig.
De nem lehet, mert ott van,
Ott van minden sarokban,
A tegnapban, a holnapodban.
Sors, sors, sors.
Nem írta meg senki, hogy mikor nevessek,
Vagy igaz szerelmet mi módon keressek!
Nem írta meg senki, hogy engem az élet
Hogyan próbál, untat, mily dolgokra késztet.
Gondtalan kisgyermeknek érzem magamat,
Nem hiszek a sorsban, mert ördögi folyamat!
Tisztának és gondtalannak a pici agyamat.
Idegen a sors, az élet és a halál, és így van ez jól,
De beléd verték, belém verték, ó, a lókötők,
Hogy higgyek valamiben, amit fel nem fogok,
És hogy semmi sem véletlen... azok a fránya okok!
Sorsról énekelnek, és a végzet villog a tévében.
Eleve elrendeltek - olvasod a könyvedben.
Láthatatlan béklyóid húznak vissza végig,
Küzdhetsz ellene az utolsó csepp vérig.
De nem lehet, mert ott van,
Ott van minden sarokban,
A tegnapban, a holnapodban.
Sors, sors, sors.
Nem írta meg senki, hogy mikor nevessek,
Vagy igaz szerelmet mi módon keressek!
Nem írta meg senki, hogy engem az élet
Hogyan próbál, untat, mily dolgokra késztet.
Gondtalan kisgyermeknek érzem magamat,
Nem hiszek a sorsban, mert ördögi folyamat!
