Ölembe zokogod a "szerelmet",
játéknak használod csak testemet,
hamis vádad égeti a lelkemet,
hogy megcsalom szeretett gyermekem,
meg nem vagyok igazán figyelmes,
holott, ismered érző szívemet:
szertelen, boldog, mint egy kisgyermek,
csivitelő-virágos kikelet!
Szirmait mégis hiába bontja,
ha a féltékenység fagyos csókja
gyönyörű életét folyton lopja.
Aranykalitka sorvadó fogja.
Van egy folyton visszatérő álom:
szárnyakat bontok könnyű szellőháton!
Alighanem az az én világom,
a napfény csak átölel, nem vádol.
játéknak használod csak testemet,
hamis vádad égeti a lelkemet,
hogy megcsalom szeretett gyermekem,
meg nem vagyok igazán figyelmes,
holott, ismered érző szívemet:
szertelen, boldog, mint egy kisgyermek,
csivitelő-virágos kikelet!
Szirmait mégis hiába bontja,
ha a féltékenység fagyos csókja
gyönyörű életét folyton lopja.
Aranykalitka sorvadó fogja.
Van egy folyton visszatérő álom:
szárnyakat bontok könnyű szellőháton!
Alighanem az az én világom,
a napfény csak átölel, nem vádol.
