Hogyha versírásra vinne rá a lélek,
jó lenne, ha előbb figyelmeztetnélek:
mindenki téged néz, önbizalmad tágul,
azt hiszed, művedtől ámul, aki bámul.
Hogyha verset írsz, tán nem vagy olyan dőre,
hogy ne tudnád - a vers csupasszá tesz. Pőre
leszel tőle, olyan, mint ki levetkezte
ruháját, s bájait közszemlére tette.
Fásultan vizslatnak, nagy levegőt vesznek,
(rossz esetben, akár rád is legyinthetnek!)
miközben kimondják - nem kell zokon venned,
hogy: "tehetség nincsen, csak kukac van benned!"
Pedig te úgy érzed, remekmű a versed,
merthogy minden sora nagy purparlét kelthet.
Figyelmet követel, vitára ad okot,
és van minden részre alapos indokod.
Minden szó alkalmas lesz könnyfakasztásra,
lelked vitted bele - meg lesz a hatása!
Jön aztán egy pimasz, és egy kérdést feltesz,
amitől megdöbbensz: "Na de mitől vers ez?"
"Semmi újat nem mond, nincs súlya a hangnak."
"Gyengék a rímek - ha egyáltalán vannak."
"Kár a drága tollért, nem kell erőlködni,
ha nem futja többre" - satöbbi, satöbbi.
De az sem jobb - meglásd, - ha azt írják: "Szép lett!"
Ez azt jelzi vacak, dobd el az egészet!
Jaj, ezer formája, módja lehet ennek,
s egyre inkább érzed magad meztelennek.
Mindened látszik, mit napvilágra hoztál,
pőrére vetkezve, ím, kitárulkoztál.
Ha kiveséznek, majd nagyon gyorsan vágod,
hogy itt az ideje húzni egy nadrágot!
jó lenne, ha előbb figyelmeztetnélek:
mindenki téged néz, önbizalmad tágul,
azt hiszed, művedtől ámul, aki bámul.
Hogyha verset írsz, tán nem vagy olyan dőre,
hogy ne tudnád - a vers csupasszá tesz. Pőre
leszel tőle, olyan, mint ki levetkezte
ruháját, s bájait közszemlére tette.
Fásultan vizslatnak, nagy levegőt vesznek,
(rossz esetben, akár rád is legyinthetnek!)
miközben kimondják - nem kell zokon venned,
hogy: "tehetség nincsen, csak kukac van benned!"
Pedig te úgy érzed, remekmű a versed,
merthogy minden sora nagy purparlét kelthet.
Figyelmet követel, vitára ad okot,
és van minden részre alapos indokod.
Minden szó alkalmas lesz könnyfakasztásra,
lelked vitted bele - meg lesz a hatása!
Jön aztán egy pimasz, és egy kérdést feltesz,
amitől megdöbbensz: "Na de mitől vers ez?"
"Semmi újat nem mond, nincs súlya a hangnak."
"Gyengék a rímek - ha egyáltalán vannak."
"Kár a drága tollért, nem kell erőlködni,
ha nem futja többre" - satöbbi, satöbbi.
De az sem jobb - meglásd, - ha azt írják: "Szép lett!"
Ez azt jelzi vacak, dobd el az egészet!
Jaj, ezer formája, módja lehet ennek,
s egyre inkább érzed magad meztelennek.
Mindened látszik, mit napvilágra hoztál,
pőrére vetkezve, ím, kitárulkoztál.
Ha kiveséznek, majd nagyon gyorsan vágod,
hogy itt az ideje húzni egy nadrágot!
