Lassan teltek a percek.
Némán töltöttem el az időt,
és bár tudtam, hogy eljön,
mégsem vártam az estét.
Este az ember érzései jobban megnyílnak,
és tudtam, hogy ez ma sem lesz másképp.
Hát eljött...
Most tétován fekszem, fejemben milliónyi gondolat kering.
Az idő lassan telik, de ha rád gondolok, szinte megáll.
Annyi mindent nem értek. Felőrölnek a gondolatok.
Széttárt karokkal fekszem az ágyon,
a szoba csöndjét körbeöleli a lágy zongoraszó és a magány.
Annyira más minden, mióta nem vagy itt velem.
Az emlékeddel virrasztok most is, úgy, mint eddig bármikor.
Fölém hajol a dús, hullongó rémület.
Nagyon hiányzol...
Megint eltelt egy nap nélküled.
Némán töltöttem el az időt,
és bár tudtam, hogy eljön,
mégsem vártam az estét.
Este az ember érzései jobban megnyílnak,
és tudtam, hogy ez ma sem lesz másképp.
Hát eljött...
Most tétován fekszem, fejemben milliónyi gondolat kering.
Az idő lassan telik, de ha rád gondolok, szinte megáll.
Annyi mindent nem értek. Felőrölnek a gondolatok.
Széttárt karokkal fekszem az ágyon,
a szoba csöndjét körbeöleli a lágy zongoraszó és a magány.
Annyira más minden, mióta nem vagy itt velem.
Az emlékeddel virrasztok most is, úgy, mint eddig bármikor.
Fölém hajol a dús, hullongó rémület.
Nagyon hiányzol...
Megint eltelt egy nap nélküled.
