Bágyi Bencze Jakab - Mindig, mielőtt elhagynál

Ha úgy érzed, hogy ez maradt,
hogy tovább velem nem maradsz,
és már nem tehetsz egyebet,
fogd meg szépen a kezemet,
ne szólj, csak lépdelj s lépdelek
kötélnyi hosszon, ha ez maradt
a szívig szisszenő talp alatt,
s mit kimondani nem lehet,
ne magyarázd meg, nem lehet,
s ha nem lehet, hát nem szabad,
csak fogjad szépen a kezemet:

aranytavunk az alkonyat,
ezüst tavunk a szürkület,
feneketlen az éjfélünk,
ritmus-lohasztó végtelen,
ha elszakadsz, vigyél velem,
mert te vagyok, mert te lettem,
nem szabadulhatsz már sosem,
nem szabadulhatok már sosem -