Húsz évesen, a világot kifordítottam a sarkából,
Nevettem, éltem, s pocsékoltam az időt a fiatalságból,
Ittam a gondtalanság telis-teli poharából,
Nem gondoltam arra, kikopok-e kánaánból.
Harminc évesen, a világban biz körbenéztem,
Tapasztalataim jók s rosszak átalakították énem,
Fiatal múltamba vissza-vissza léptem,
A száguldó időmet még hebehurgyán tengettem.
Negyven évesen, családra s nyugalomra vágytam,
Gyermeket nemzeni, hogy boldognak lássam,
Majd megszerezni mit áhított vágyam,
S mellé becsületes társat, s megértőt vártam.
Ötven évesen, csalódottan, a világ kifordított,
Elfogyott türelmem, s a boldogtalanság biz átalakított,
Ősz hajjal, rothadó fogakkal, bíztatott,
A jövő kilátásai aggodalomra adott okot.
hatvan évesen, betegen, kórházi ágyon,
Remény? Igen! A temetői parcellákon,
Az emlék végett könnycsepp csillog szempillámon,
Az egyedüllét, s az élet kudarcai látszódnak, e csillogáson.
Nevettem, éltem, s pocsékoltam az időt a fiatalságból,
Ittam a gondtalanság telis-teli poharából,
Nem gondoltam arra, kikopok-e kánaánból.
Harminc évesen, a világban biz körbenéztem,
Tapasztalataim jók s rosszak átalakították énem,
Fiatal múltamba vissza-vissza léptem,
A száguldó időmet még hebehurgyán tengettem.
Negyven évesen, családra s nyugalomra vágytam,
Gyermeket nemzeni, hogy boldognak lássam,
Majd megszerezni mit áhított vágyam,
S mellé becsületes társat, s megértőt vártam.
Ötven évesen, csalódottan, a világ kifordított,
Elfogyott türelmem, s a boldogtalanság biz átalakított,
Ősz hajjal, rothadó fogakkal, bíztatott,
A jövő kilátásai aggodalomra adott okot.
hatvan évesen, betegen, kórházi ágyon,
Remény? Igen! A temetői parcellákon,
Az emlék végett könnycsepp csillog szempillámon,
Az egyedüllét, s az élet kudarcai látszódnak, e csillogáson.
