Oly bálvány vagy te, melynek a királyok
Térdet, fejet görbitenek,
És akit ők, csak áldást nyujts reájuk
Haj'don farral süveglenek.
Oly hű barát is vagy, hogy a te széked
Előtt mindennap megjelen
A nagyszemérmü szűz apáca s néked
Magát mutatja meztelen.
Mint isteneknek trónusán a mennyben
Nagy gőggel ül a bölcs terád,
Büszkén tekint le és durrantja fenjen
A zúgó mennydörgést alád.
Te vagy példája a trónusnak sokban
Mert annyi milliók közül
Terajtad is, miként a trónusokba
Egyszerre egynél több nem ül.
Te vagy melynél több pompa s etiquette
Mint a trónus körül vagyon:
Mert melyik trónus az, melynek mellette
Udvarlanának oly nagyon?
De abban méltó tégedet becsülni
Minden szagos székek felett,
Hogy trónusokban sokszor terhes ülni
Te meg könnyitesz ehelyett.
Ajánlod kebled a test ösztönétől
Nyomott embernek szívesen,
S az emberség sulyos terhétől
Magad feloldod édesen.
Nagy lélek, kis lélek búcsudat járja
Ha lépszorulás bántja őt:
Te általad lehiggad lelke sárja,
Mely rá vastag ködburkot szőtt.
Mely sok csudádat szemléljük napjában!
Im hozzád sok szegény beteg
Mint nyavalygó moslemin Mekkába
Tolul, hogy őtet gyógyítsd meg.
Áldásnak széke vagy te! S áldozatját
Hiába nem tálalja ki
A páciens, mert régi állapotját
Tetőled érte megnyeri.
0 Megjegyzések