Marković Radmila: A múlt dala

Voltam a naivság hálójában vergődő,
szótlanul tátogó hal-ember,
de nevetségessé soha sem tehettek.

Voltam kőszikla, aki rendíthetetlenül
útját álltam a gyarlóságnak, gazságnak,
de gonosz soha sem lettem.

Voltam féltőn ringató bölcső a
bennem rúgkapáló életpalántákért,
ők suttogták nekem: bennük folytatódik az életem.

Voltam üvöltő, ugrásra kész oroszlán,
védtem szívemtől szakadt testeimet,
de karmaim véresek soha sem lettek.