Összesöpörtem
a morzsát. Várok.
Nem jön már erre
az égi madár,
másfele húzza
az ösztön a vándort.
Árvult fák között
egymagam állok.
Adna kezem,
nyújtom előre,
nincs, aki kapja,
nincs, aki kérje.
Ferences gondom
esendő szándék,
temetem arcom,
hogy ki ne látsszék,
fekete csuklyába.
Miféle istennek,
miféle átka?
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
Szilasi Katalin: Ferences
Reactions
0 Megjegyzések