A hepehupás sárgolyónkon
valahol, különös csillagporban
a Holnapba karolt a tegnap,
hét szilvafa árnyékában.
Véres tollaival átsuhant,
riasztott a magyar ugaron
sebzett szárnyával, keserűn,
mint héja-nász az avaron.
A zúgó Élet partján térdre
hullt, csatáztak ott vadul,
húsába vájta karmait, hiába,
vigyorgott a disznófejű Nagyúr.
Testén, lelkében vérző sebek,
dagadt, fekélyes forradások,
mi urunk a Pénz, sertés testén
nem nőttek magyar Messiások.