Fehér Kornél: Szondi-telep blues

Vidám harcostársak égbe szállnak, mint boldog
Békeidők egykoron. Terjednek a harci gázok;
Szétesőben a Monarchia…
Népvándorlás rengeti a várost, munka után kiált
Több ezer menekült, főleg ha éhes, vagy bepiált;
Szervezkedik a periféria…

Szoba-konyhás kolónia épül, sok-sok apró bérlakás.
Lavór, latrina, közkutak, kétes balkáni tisztaság;
A rendre csendőrség vigyáz…
Olcsó szeszbe fojtott remény, büszke telepesek,
Mosdatlan cigánylegény. Melóból élő emberek;
Elviselik Kádár szocializmusát…

A parlagfű kétszer virágzik, érzi már, hogy szabad.
Az úton kövér patkány vadászik koncra, nem éji vad;
A Szondi-telep él, alig rohad.
Romos házak közt rongyos gyerek felcseperedik,
Vigyázatlan ficánkos farkát kölyöklányok élvezik;
Istenem az idő hogy szalad.

Vígan él a fekete siserehad, az udvarra nem csak
A kutya szarik. Nagy koponyák segélyről agyalnak;
Mikor összejön a maffia.
Nemzedékek nőnek, a munkát már hírből sem ismerik.
Szakszerűen lopnak, és a kocsmára örökké telik;
Éljen a magyar demokrácia!

Koszos cigánybanda mondja a szomszéd roma.
Maga előtt látja: még pár év és feldúlva otthona;
Tényleg ilyen a demokrácia?
Népvándorlás rengeti a várost, segítségért kiált.
Trágyanépek dőlnek, a dózerek nyomán ülnek bált;
Kap lakást a fiam fiának fia.

Panelfalak között gyűlik már a szemét, nem kell kuka.
A tizedikről dobál ki mindent, ha dühös az apuka;
Szondi-telep én szerettelek…
Hűvös éjszakákon víg dáridó, parkettatűz lobog,
Bepisil a szomszédban a gyerek, vajh mitől szorong?
Szondi-telep, Szondi-telep ég veled…Szondi-telep blues

Vidám harcostársak égbe szállnak, mint boldog
Békeidők egykoron. Terjednek a harci gázok;
Szétesőben a Monarchia…
Népvándorlás rengeti a várost, munka után kiált
Több ezer menekült, főleg ha éhes, vagy bepiált;
Szervezkedik a periféria…

Szoba-konyhás kolónia épül, sok-sok apró bérlakás.
Lavór, latrina, közkutak, kétes balkáni tisztaság;
A rendre csendőrség vigyáz…
Olcsó szeszbe fojtott remény, büszke telepesek,
Mosdatlan cigánylegény. Melóból élő emberek;
Elviselik Kádár szocializmusát…

A parlagfű kétszer virágzik, érzi már, hogy szabad.
Az úton kövér patkány vadászik koncra, nem éji vad;
A Szondi-telep él, alig rohad.
Romos házak közt rongyos gyerek felcseperedik,
Vigyázatlan ficánkos farkát kölyöklányok élvezik;
Istenem az idő hogy szalad.

Vígan él a fekete siserehad, az udvarra nem csak
A kutya szarik. Nagy koponyák segélyről agyalnak;
Mikor összejön a maffia.
Nemzedékek nőnek, a munkát már hírből sem ismerik.
Szakszerűen lopnak, és a kocsmára örökké telik;
Éljen a magyar demokrácia!

Koszos cigánybanda mondja a szomszéd roma.
Maga előtt látja: még pár év és feldúlva otthona;
Tényleg ilyen a demokrácia?
Népvándorlás rengeti a várost, segítségért kiált.
Trágyanépek dőlnek, a dózerek nyomán ülnek bált;
Kap lakást a fiam fiának fia.

Panelfalak között gyűlik már a szemét, nem kell kuka.
A tizedikről dobál ki mindent, ha dühös az apuka;
Szondi-telep én szerettelek…
Hűvös éjszakákon víg dáridó, parkettatűz lobog,
Bepisil a szomszédban a gyerek, vajh mitől szorong?
Szondi-telep, Szondi-telep ég veled…