Marosi Katalin: Egy világ omlott össze

Azt hittem nincs hibád,
Azt hittem nincs, mi fáj,
Azt hittem erős vagy,
Azt hittem, te hős vagy.

Felnéztem rád,
S te vigyáztál rám,
Azt mondtad nincs veszély,
Azt mondtad, sose félj.

Azt mondtad, álmodj hát,
Azt mondtad, nincs, mi fáj,
Azt mondtad szeretsz,
És láttam, ahogy nevetsz.

Azt mondtad, boldog leszek,
Azt mondtad, szerethetek,
Azt mondtad, így szeretnek majd,
Azt mondtad, nincs semmi baj.

De bennem most egy világ omlott össze,
S azt hiszem, nem tudok élni, lerogyok a földre.
Miért mondtál annyi szépet nekem?
Miért építetted fel erős hitem?

Azt hittem, minden szép lesz,
Hogy újra a szemembe nézel,
Majd elmosolyodsz,
És azt mondod, legyek boldog.

De most nem tudom, mit tehetnék,
Hogy erre vajon mit felelhetnék.
Hisz már nincs visszaút, hitem romokban,
A lelkem lent hever összetörve a porban.

Egy világ omlott össze bennem, tudhatod,
Mert mit mondtál, azt már nem mondhatod.

Látok már két szememmel,
Lelkem meggyűlik félelmemmel,
Mert már semmi sincs úgy, ahogy mondtad,
És lelkem vára immár romokban.