A
párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Az emberek nem párhuzamosan élik az
életüket. Tehát bármikor találkozhatnak.
Ha akarják, ha nem.
A Gerbera Szépségszalon
tulajdonosnője Mara, a negyvenéves, fénye vesztett egykori díva, fiatalon is
gondosan gyűjtögeti a pénzét, hogy befektethesse, mert tudja, hogy művészi
pályája inkább köszönhető a rendkívüli szépségének, mintsem a tehetségének.
Rendkívül jó érzékkel választja ki munkatársait, közöttük Dórát is, akiben a
jövő sikeres maszkmesterét látja. Fodrászai közül Klári a legtehetségesebb.
Mindkét lányt patronálja, hogy mielőbb elérjék a mester szintet, mert
nagyszabású terveihez szüksége lesz rájuk. Maximalista, megköveteli a pontos,
szép munkát, még a takarítónőtől is, igaz, nála kétszázezer forint a kezdő
fizetés. Ennek ellenére nyereséges a vállalkozása, mert nincs üresjárat, nincs
várakozás, köszönhető az ügyes recepciósnak.
Csak előjegyzésre fogadják a vendégeket, akik kávét vagy teát is kapnak,
kívánságuk szerint.
A szalon feletti két
lakás már Mara tulajdona, s az átépítéshez szükséges tervek és engedélyek is a
rendelkezésére állnak. Venni kellene egy mély levegőt, és ideje lenne
megkeresnie azt a fiatal, fantáziadús divattervezőt, aki egyedi ruhákat
tervezne az ügyfeleiknek. Hiszen a lakásokból ruhaszalon lesz, hogy ne kelljen az
egyedi ruháért külföldre utazni.
Dóra percek óta masszírozza
Mara arcát, hiszen hiába ügyes és gyors a keze, egyre több időt igényel a
főnökasszonyról eltüntetni a halvány ráncokat. Andalító, halk zene szól,
melyhez hozzászoktak mindannyian, s nem kell felesleges beszélgetéssel múlatni
az időt. Ma este játszik Mara, és amióta a színházi sminkessel hadilábon áll,
Dórának kell elkészíteni az előadáshoz szükséges sminkjét, ami önmagában nem
lenne baj, de még csak délután négy óra van, és az előadás hétkor kezdődik. A
harmincöt fokos melegben kocsival végighajtani a belvároson, bizony, nem egy
sminkálló feladat, de ha Mara így akarja, akkor így is lesz. Még mindig jobb,
mintha becitálná a színházba, és a szűk, fülledt öltözőben kellene
tevékenykednie.
Ma nem is tudná
vállalni, mert ünnepi vacsorát terveznek Nándival, az ismeretségük egyéves
évfordulójára tekintettel, és már a fiú ajándéka is ott lapul az
öltözőszekrényében, gondosan becsomagolva, kackiás masnival a tetején. A bátyja
legkésőbb hétre behozza a koktélruháját, melyet nem lehet vállfástul végigutaztatni
a villamoson, elég a hozzávalókat úgy behozni a munkahelyére, hogy ne keltsen
feltűnést velük. Nyolc órára érte jön Nándi, és addigra el kell készülnie, mert
a várakozás nem kenyere a fiúnak, neki pedig kerülni kell a vele való
konfliktusokat, amennyire lehet. Szerencsére apja és bátyja révén megtanulja,
hogy amit egyszer a férfiember a fejébe vesz, fehérnépnek nehéz attól
eltántorítani.
Márpedig Nándi igazi
férfi, szereti a rendet és a pontosságot, nem tűri a mellébeszélést, sem a
hazugságot. Szenvedés számára, ha valamit nem ért, vagy nem tud időben
megoldani, s az események nem a tervei szerint alakulnak. Fejébe veszi, hogy
utána néz annak, amit a nagyapja nővérének hitt és tudott, Eszti néni elkotyog,
mely szerint nem a nővére, hanem az édesanyja a Papának, aki a második
világháború alatt a Tóth család által rejtegetett zsidó fiatalembertől fogan.
Tíz hónapja megszállottan keresi azt a bizonyos Heckman Tibót, sikertelenül.
Annyit tudnak róla, hogy 1950-ben Ausztráliából érkezik tőle egy lap, melyet
olvasatlanul széttép Eszti néni apja.
Sem a Vöröskereszt, sem a zsidó szervezetek nem jutnak a nyomára, az idő
pedig telik, anélkül, hogy Nándi a Papa elé tárhatná a történetet, melynek valóságtartalmáról
előbb maga is meggyőződik.
Rendben, jöhet az
alapozó, utána a vékony púder, a járomcsontra egy kis pirosító, majd a
szemkontúr és a rúzs. Jó minőségű, profi sminkkészlete van Marának,
remélhetőleg kibírja az esti előadást.
-
Kész vagyok, Mara. Remélem, jól
sikerült.
Felkel a főnökasszony a
kozmetikai ágyról és hosszan nézegeti magát a hatalmas tükörben, egészen közel
hajol hozzá, jobbról is, balról mustrálja az arcát, majd grimaszol, de a smink
tökéletesnek bizonyul.
-
Köszönöm, Dóra, kiváló lett!
-
Tessék, ne felejtsd itt a sminkkészleted,
hátha igazítanod kell valamit az előadás előtt.
-
Jó, hogy szólsz, látod, milyen
figyelmetlen vagyok. A mai darabot már egy hónapja nem játszottam, ezért egész
idő alatt a szövegemet memorizáltam, és ilyenkor képtelen vagyok bármire
figyelni.
A női táskában minden
lényeges dolog megtalálható, amire a gazdájának állandóan szüksége van, és az
is, amit teljesen felesleges magával hordani, pusztán szórakozottan egyszer
csak beleteszi és azonnal el is feledkezik a létezéséről. Ez utóbbiak gyakran
többen vannak, mint az előbbiek, s csak arra jók a kacatok, hogy köztük
megbújjanak az igazán fontosak.
Mara beletúr a
táskájába, hogy helyet csináljon a sminkkészletének, ám előbb kiveszi a
slusszkulcsát, hogy ne az utcán kelljen keresni. Kezébe akad egy boríték, rajta
aranyozott, cirádás betűkkel a neve.
-
Hűha, erről teljesen elfeledkeztem! Este
kilenckor François Villon és Faludy György est lesz a francia intézetben, utána
állófogadás, és megígérte a nagykövet asszony, hogy bemutat nekem egy Párizsban
végzett fiatal ruhatervezőt. Kérlek, menj el helyettem. Két személyre szól a
meghívó. Vidd magaddal a barátodat, meglásd, jól érzitek magatokat. Itt a
nagykövet asszony névjegye, azt is mindjárt odaadom, csak kimenetem magam és
megmondom, hogy ti mentek helyettem. Hogy hívják a barátodat? Megvan, már
emlékszem, Nagy Nándor.
Mara ellentmondást nem
tűrő hangjára Dóra kékeszöld szemében a düh könnyei csillannak. Ez az egyetlen
este, amikor végre kettesben lehetnének Nándival, ünnepelnék magukat, azt, hogy
egymásnak vannak teremtve, erre jön a főnökasszony a fogadásával! Kezdi
megérteni Nándit, hogy miért nem kedveli a váratlan eseményeket, de ezek nélkül
olyan egyhangú lenne az élet.
Amíg Mara a követséggel
beszél, felhívja Nándit, könnyed hangon megkérdezi, hová mennének vacsorázni.
-
Természetesen a megszokott helyünkre!
Már egy hete szóltam Karcsinak, hogy kilencre megyünk.
-
Rendben, szívem! Van egy kellemes
meglepetésem számodra, ezért kérlek, hogy szólj a barátodnak, csak tizenegyre
érünk oda!
-
De Dóri…
-
Nincs de Dóri… meglepetés van! Várlak
nyolcra! Puszi!
A nő kedvességgel,
kedveskedéssel bármely férfit képes levenni a lábáról, ha a szükség úgy hozza.
És most úgy hozza.
Pontban hétkor
megjelenik Miske a ruhával és azonnal flörtölni kezd a recepciós lánnyal,
akinek kedvére való a srác, s nem nagyon igyekszik Dórának szólni, hogy
megérkezett a bátyja. Inkább készít két kávét, a tetejére bodroz fél deci
tejszínhabot, melyet alaposan meghint fahéjjal és úgy teszi Miske elé, mint egy
különlegességet.
Negyed nyolckor
megcsörren a fiú mobilja, persze, hogy Dóra keresi.
-
Egyetlen húgocskám, ne perelj velem, én
itt vagyok hét órától, a kérdés az, te hol vagy?
A lány, amint leveti
köpenyét és felveszi a ruháját, szédületes jelenséggé válik. Extravagáns frizurája Klári kezét dicséri. Sminkje
kiemeli szemének színét és összhangban lesz az öltözékével. Formás lába magas
tűsarkúban feszít. Mindehhez körül lengi az átható fanyar, meghatározhatatlan
parfüm illat, amely leginkább gyümölcsillatra emlékeztet.
-
Hűha, nem vagy semmi, Dorcikám! Nem
tudom, hová mentek Nándival, de ha meggondolná magát a fiú, szívesen veled
tartanék! Az biztos, hogy minden szem ránk szegeződne!
Persze, viccel Miske,
hiszen éjt nappallá téve a kutatási eredmények rendezésével foglalkozik, mert
két hét múlva lesz a publikációjának a leadási határideje, és éppen elég nagy
hátrányban van a tervezetthez képest.
-
Nem hiszem, bátyus! A francia intézetbe
megyünk egy Villon-Faludy estre, nem hiszem, hogy téged érdekelne.
Miske szemében pajzán
fény villan, a várakozó tér közepére pattan és szavalni kezd:
Ballada a senki fiáról
Mint nagy
kalap borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak között kivert az éhség s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak s leheletemtől megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt.
Fagyott
mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél, mi sem tisztább számomra, mint az éjjel, mi sem sötétebb nékem, mint a dél. A matrózkocsmák mélyén felzokogtam, ahogy a temetőkben nevetek, enyém csak az, amit a sárba dobtam, s mindent megöltem, amit szeretek. Fehér derével lángveres hajamra, s halántékomra már az ősz feküdt, és így megyek, fütyülve egymagamban, megáldva és leköpve mindenütt.
A győztes
ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom, s így kergettem az Istent, aki hátrált, s a jövendőt, amely az otthonom. A hegytetőkön órákig pihentem s megbámultam az izzadt kőtörőt, de a dómok mellett fütyülve mentem s kinevettem a cifra püspököt: s ezért csak csók és korbács hullott árva testemre, mely oly egyformán feküdt csipkés párnák között és utcasárban, megáldva és leköpve mindenütt.
S bár nincs
borom, hazám, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül: lesz még pénzem és biztosan remélem, hogy egy nap nékem minden sikerül. S ha megúntam, hogy aranytálból éljek, a palotákat megint otthagyom, hasamért kánkánt járnak már a férgek, és valahol az őszi avaron, egy vén tövisbokor aljában, melyre csak egy rossz csillag sanda fénye süt: maradok egyszer, Francois Villon, fekve - megáldva és leköpve mindenütt. |
A recepciós lány
szájtátva figyeli a szavaló fiút, majd tapsol, mint az eszement. Már nem is
titkolja, hogy tetszik neki a kolléganője bátyja, pedig tudja, hogy a fiú csak
a húgának bohóckodik, de hátha észreveszi őt is.
-
Rendben, Korci, ha segítség kell, csak
hívj! Ha esetleg Nándit nem értékelné Villon, vagy kifogása lenne Faludy
fordítása ellen!
-
Eleget bohóckodtál, Miske! Köszönöm,
hogy elhoztad a ruhámat.
-
Hölgyeim! Viszlát!
Pontban nyolckor
megérkezik Nándi, modern öltönyben, nyakkendőben, és Dóra várakozásával
ellentétben, nem zavarja az előre tervezett program módosulása. Elismerően
mosolyog, amint meglátja a barátnőjét, hiába tudja, hogy szép a lány, no de
ennyire légiesnek még soha nem látta. Vöröses szőke haja új modern frizurába
fésülve, amely kiemeli ragyogó zöldeskék szemét, telt ajkáról legszívesebben
azonnal lecsókolná a rúzst. Csakhogy az csókálló, és egyébként sem illene
egymásnak esni a kedvese munkahelyén, pedig a recepciós kislány erre vár, le
sem veszi róluk a szemét.
Átöleli Dórát, megpuszilja,
és nem engedi el, úgy mennek az utcán, kétség se férjen az összetartozásukhoz.
Kétszáz métert sétálnak, ott, a második keresztutcában Picur, a négy apró asztalával és rövidke
bárpultjával, ahová beülhetnek egy negyed órácskára, amíg megbeszélik a
továbbiakat.
Nándi megrendeli a két
koktélt, sejtelmesen mosolyog, és elővarázsol egy borítékot a zakója belső
zsebéből, átadja Dórának.
-
Legyen emlékezetes a mai nap, az első
évfordulónk! Gondolj rám, bárkivel mész el!
Négynapos wellness
hétvégére szóló befizetés, teljes ellátással. Meghatódik a lány, valóban
meglepetés és nagyon jókor jön a pihenés. Jómaga is átadja az ajándékát, az apró
csomagocskát és izgalommal figyeli, amint a fiú óvatosan lefejti a masnit és
kibontja a papírost, amely egy díszdobozt rejteget, abból pedig egy vízálló
karóra kerül elő.
Nándi azt sem tudja,
hogyan köszönje meg, mindig is erre vágyott, szinte nem is hallja, amint Dóra
elhadarja a Villon esten való részvétel fontosságát.
-
Hagyjuk, nem fontos, megyünk. Elébb
azonban…
Nagykorú filmekben
látni ilyen csókot. A pultosnő sokat látott szemét nem lehet becsapni. A
mozdulataikból látja, hogy ünnepelnek, hogy összetartoznak, hogy meghitt, mély
szerelemtől dobog gyorsabban a fiatalok szíve.
A Villon esten
franciául és magyarul is elhangzanak a versek, tetszik a közönségnek és Dóra
évek óta most először veszi hasznát a nyelvtudásának.
A lelkes, mintegy
százfős közönség felállva tapsol a műsor végén, bár az is lehet, hogy már
nagyon kiéheztek, s csábító az állófogadás színhelyéről, a szomszéd teremből
átszivárgó ételillat.
A közönség között nincs
ismerős. Hosszan válogatnak az ételek között, Nándi láthatóan kerüli a tenger
gyümölcseit, melyről azonban Dóra semmi pénzért nem mondana le, végre
megkóstolhatja, legfeljebb nem ízlik, és ott hagyja. Jönnek-mennek az emberek,
keringenek az ételekkel, italokkal, csábító süteményekkel megrakott asztalok
körül, eszegetnek, iszogatnak, beszélgetnek.
Hozzájuk lép egy
középkorú, disztingvált úriember, mint kiderül, a követségi titkár, egy
középmagas, fehér bőrű, gesztenyebarna hajú, karcsú, csinos fiatal lány
társaságában. Magyarul beszél, francia hanglejtéssel, s csak úgy pörgeti az „r”
betűket. Udvariasan bemutatkozik, majd bemutatja a lányt, aki mosolyogva, tiszta
magyarsággal beszél.
-
Örvendek, Tóbia Kovach vagyok!
Összenéznek a fiatalok,
mennyivel könnyebb lesz így kommunikálni, mintsem angolul vagy franciául.
A titkár átadja a
nagykövet asszony üdvözletét, nekik is és rajtuk keresztül Madame Mara
Hargitaynak, majd elnézést kér és magukra hagyja a három fiatalt, akik olyan
közvetlenséggel beszélgetnek, mintha ezer éve ismernék egymást. Kiderül, hogy
Tóbia tulajdonképpen ausztrál, csak Párizsban tanult ruhatervezést, s miután
felmenői magyar származásúak, mindenképpen szeretne egy ideig itt élni, Magyarországon.
A nagy zsongásban
igazán nem lehet beszélgetni, és Nándi javasolja, hogy tartson velük Tóbia az
étterembe, ahová eredetileg is készültek. A lánynak tetszik a pár
közvetlensége, nem is kell sokáig győzködni.
-
Nándikám, mi lenne, ha szólnék Miskének,
csatlakozzon hozzánk az étteremben, négyesben mégiscsak könnyebb a beszélgetés.
Rábólint a fiú, már
úgyis elszállt a kettesben tervezett este lehetősége, és ezen már az sem
ronthat sokat, ha kedvese bátyja is velük tart, aki még náluk is hamarabb odaér
az étterembe. Kivételesen nem farmerben van, hanem öltönyben, széles mosollyal az
arcán felpattan az asztaltól, amint belépnek az étterembe. Int a pincérnek, aki
azonnal hozza a jégbe hűtött pezsgőt.
Rebben Tóbia szeme
Miske láttán. Most kezdi érteni, hogy az ausztrál magyarok miért az óhazában
keresnek maguknak házastársat. Lelke mélyén azért bevallhatná magának, hogy ő
is éppen azért akar Budapesten tölteni néhány évet, hogy megtalálja az igazit.
Nagyszülei elbeszéléséből egy büszke, tüzes, okos, szorgalmas és bátor népnek
tűnik a magyar. És vendégszerető is, legalább is azok alapján, amit az eddigi
egy hét alatt tapasztal. Nehezebben boldogulna, ha nem lenne barátnője a
nagykövet asszony Sorbonne-on tanuló lánya. Egy biztos, hamarosan szállás után
kell néznie, mert egy hónapnál hosszabb ideig nem lakhat a követség
vendégházában. Élvezi, hogy magyarul beszélhet, s úgy tűnik, Dórában
jövendőbeli jó barátnőre lelhet. Számára Nándi egy kedves, udvarias,
visszafogott fiú, nem lenne az esete akkor sem, ha nem Dórához tartozna. Ennek
ellenére a fiú tekintetében, mozdulataiban van valami, ami a nagyapjára
emlékezteti. De a másik fiú, Miske, hát igen, olyan, mint amilyennek a magyar
férfiakat elképzeli. Izgalmas hónapok elé néz, szakmailag is, ha úgy alakulnak a
dolgok, ahogyan azt Dóra ismerteti a Gerbera Szépségszalon tervezett bővítése
kapcsán. Holnap személyesen is alkalma lesz megismerkedni Madame Mara
Hargitayval, aki bizonyára kiváló üzletasszony és nagy művész.
Éjfélkor megrendelik a
késői vacsorát, és Tóbia Kovach nem tud betelni a rántott hússal. A francia
fővárosban töltött évek alatt az étkezésére nem sok gondot fordít, innen a
vékony, karcsú alakja.
Dóra ismeri a bátyját,
s nem kerüli el figyelmét, hogy Miske figyeli a lány minden rezdülését, még akkor
is, ha látszólag a vacsorájára koncentrál. Természetes, hogy felajánlja Tóbiának, segít
neki megfelelő, kifizethető albérletet találni, akár másnap délután is találkozhatnak,
s megkezdhetik a keresést.
Egy hónap alatt Tóbia
több ruhatervet készít, melyek többsége elnyeri a főnökasszony tetszését,
olyannyira, hogy maga akar a próbababa lenni. Emiatt jó minőségű anyagokat kell
vásárolni, ezért közös beszerző útra indulnak, Bécstől Párizsig.
Nándiék wellness
hétvégéje jól sikerül, valóban mindketten lazítanak. Dóra elfoglaltsága is megnövekszik, munkája
mellett Klárival együtt, Tóbia ruhaterveihez kapcsolódó frizurákat és sminkeket
próbálgatnak a következő mestervizsgára, melynek pontos időpontja még nem
ismert, csak annyi bizonyos, hogy december elején lesz.
Miske elkészül a
tanulmánnyal, szép, fekete bőrkötésben leadja a professzor úrnak, ezzel
egyidejűleg publikálásra e-mailben megküldi a szaklapnak is. Morcos kissé a
professzor úr, hogy a fiatalember nem várja meg a véleményét a publikáció
előtt. A tanulmány elolvasása után
belátja, abban egyetlen szó kijavítására sincs szükség, miután Miske a
feldolgozott témában nyitva hagyja a kétkedésre okot adó kérdéseket, s csak azt
hangsúlyozza, hogy azokra saját szemszögéből mely válaszokat adna. Kiváló vitaanyag,
ráadásul véleménye írásba foglalásakor figyelembe veheti a publikáció
visszhangját is, amely nem mellékes körülmény, ha annak írója a Jobbik egyik
ismert vezéregyénisége. A professzor nyíltan nem politizál, azon
megfontolásból, hogy állása megmaradjon, bármely párt kerüljön hatalomra.
Azonban elengedhetetlenül szüksége van pártpolitikusok latens támogatására,
ezért a hallgatói közül kiválasztja a köztudott pártkötődésű, jó eszű
fiatalokat, akiknek szakmai karrierjét az egyetem befejezése után is figyelemmel
kíséri, s ha a szükség úgy hozza, majd visszakapja tőlük a szívesség
ellenértékét. Jobb és baloldali fiatalok egyaránt nyíltan a patronáltjai,
melynek eredményeként pártsemleges hírében áll, s ez tetszik a kollégáknak és a
diákoknak egyaránt.
Miske szívét
megdobogtatja Tóbia, s igyekszik minél
több időt a lánnyal tölteni. Heves udvarlása úgy tűnik, meghallgatásra talál, és
amikor javasolja a lánynak, hogy kettesben angolul beszéljenek, csiszolandó a
nyelvtudását, valósággal repes a lány, hiszen miatta akarja azt a fiú
tökéletesíteni. Ebben nem is téved, csak kicsinykét. Arról hallgat a fiú, hogy
az interneten egyre többször böngészi a szakterületéhez tartozó ausztrál
intézetek publikációit, s ha csak lehetséges, véleményezi azokat, hadd ismerjék
meg a nevét. Pártpolitika ide, vagy oda, nem akar politikus lenni, márpedig a
tudományos kutatói pálya kilátása, anyagilag hátrányos helyzetű állampolgár
képzetét kelti benne. Nem is
alaptalanul, hiszen ott a példa, a pedagógus szülei, akik harmincéves szakmai
múlttal a hátuk mögött szigorú beosztással élnek, miközben a rosszul fizetett állásukat
is félteni kényszerülnek az aktuálpolitika jóvoltából.
Menni kell, ha nem akar
lemaradni, s Európát lassan elárasztják a magyar diplomások, nincs más lehetőség,
mintsem távolabbra kacsingatni. Szép és odaadó lány Tóbia, akivel élmény a
szeretkezés is, ráadásul kezdi megszeretni, talán jobban is, mintsem az
egészséges lenne. Képtelen bármire koncentrálni, mindenütt a lány kedves,
mosolygós arca jelenik meg előtte, és internetezés közben is ujjai
automatikusan Tóbia bemutatkozását, fotóit tartalmazó társasági oldalt hívják
be. Rendszeresen olvassa a blog
bejegyzéseket, melyekben a lány beszámol a mindennapjairól. Ilyenkor hevesebben dobog a szíve. Ez már
az a katartikus nagy szerelem lenne, amelyet minden ember életében egyszer
érez? Vagy a lány révén az Ausztráliába
történő áttelepülés lehetősége hozza izgalomba? Maga sem tudja igazán.
Sok időt töltenek
kettesben, sőt, Dorciékkal négyesben is egyre több programot szerveznek. Húga és Tóbia közötti barátság egyre
szorosabbá válik, ahogyan közeledik a decemberi mestervizsga. Ráadásul Mara, december
nyolcadikára tervezi az első ruhakollekció bemutatását, melyhez - ismeretségét
és ismertségét latba vetve – hatalmas média felhajtást is társít. Temérdek
pénzébe kerül, pedig igyekszik minden szükséges szervezési feladatot magára
vállalni, hogy asszisztensek alkalmazását megspórolja. A kereskedelmi média
mellett elkötelezett két televízió is hírt ad a bemutatóról, hála annak, hogy
mindkettőnél beígér a főszerkesztőnek egy-egy egyedi ruhát, melyet a delikvens
előzetesen kiválaszthat magának. Minden ember hiú, és megvehető, gondolja
magában és kicsit le is nézi a két főszerkesztőnőt, hogy ennyiért is eladják
magukat. Ez nem több mint egy tál lencse, hiszen azokból a tervekből válogathatnak,
amelyek nem szerepelnek a bemutatón, pusztán kísérleti kliséknek számítanak, s
itthon kapható alapanyagokból készülnek. Ezekkel teszteli a varróüzemet,
amellyel a ruhákat varratja. Hiába pályáztatással választja ki a céget, azért
csak a saját szemének hisz, mert a papír mindent elbír, kell a tesztelés. Hiába
óvja férje a nagy felhajtástól, grandiózus terveitől nem lehet Marát eltéríteni.
Nándi szülei
megkedvelik Dórát, hasonlóképpen Tóbiát is, aki iránt Lenke néni különös módon,
nagy rokonszenvet érez. Gyakran megfordul náluk Miske is, mintegy Tóbia
párjaként, és Nándi bácsi örömmel konstatálja, hogy egyre szimpatikusabb képet
mutat a fiú, ha kerüli a politikát.
A divatbemutató és a
mestervizsga utáni hétvégére családi összejövetelt szerveznek, amikor végre
megismerhetik Dóra szüleit is. Lenke néni szemét nem kerüli el semmi, titokban
már spórolgat a kosztpénzen, mert előbb-utóbb itt két eljegyzés is lesz, a
Nándiéké és Miskéé. Persze, ez csak vicc, tudja ezt Nándi bácsi is, amikor
egyik kettesben elköltött vacsora közben előadja neki vélelmét a felesége.
Szerinte is ideje lenne családot alapítani a fiának, elvégre mielőbb szeretne
unokákat, akiket megtaníthat mindenre, amire a szülők nem. Egyébként is, néhány
évig még képes lesz focizni egy kisfiúval, később már felállnia is nehéz lesz,
ha ily ütemben folytatódik a porckopás a térdében. Az sem tragédia, ha kislány
lesz az első unoka, vele is lehet labdázni, csak többet kell hajolgatni. Jövőre
lesz ötvennégy éves, és a legfiatalabb nagypapa lehetne a munkahelyén. A cél
érdekében felvállalja a szervezési feladatokat. Gondosan összeállítják Lenke
nénivel a menüsort, az italokat, a süteményeket, a vendégek szórakoztatására a
családi videók humoros jeleneteiből kisfilmet vágnak össze.
Láthatatlan szárnyain
gyorsan repül az idő, főleg, ha a tennivalók egymás sarkát tapossák.
Aznap, amikor Dóra
sikeresen leteszi a mestervizsgát, Nándit kinevezik vezető menedzsernek, amely
jelentős fizetésemeléssel is jár, és szinte egyszerre gondolnak az eljegyzésre.
Nándi még szeretné végiggondolni az ezzel járó feladatokat, és a divatbemutató
éppen elég feladatot ad Dórának, jobb, ha arra koncentrál, már csak napok
kérdése, s megnyugszanak a kedélyek. A közös családi vacsora megfelelő alkalom
lesz arra, hogy kitűzzék a leánykérés időpontját, hiszen ott lesz mindkét
család és fehér asztalnál a legjobb megbeszélni az életre szóló
elkötelezettséget jelentő szertartást, amely nem más, mint a házasság
előszobája, még akkor is, ha nem azonnal követi az esküvő. Kell még két év ahhoz,
hogy belevágjon a lakásvásárlásba, a cég is ad hitelt, a bank is, mert családos
emberként mindenképpen önálló háztartásban akar élni. Semmi szükség arra, hogy
a szülők asszisztáljanak együttélésük kezdeti botladozásaihoz, mert azok
kikerülhetetlenek. Az összecsiszolódáshoz hozzátartozik a súrlódás is, mint
fényhez az árnyék, még akkor is, ha az eget rengető problémát az jelenti, hogyan
nyomják ki a fogkrémet a tubusból, ki vásárolja meg a vacsorához valót, ki
készítse el a reggelit és főzze meg az ébresztő kávét.
Az eljegyzési gyűrűket napokon
belül átveheti, kollégája kiváló ízléssel megáldott, jó kezű aranyműves
feleségének köszönhetően, aki három különböző színű aranyból készíti, és az
ifjú pár nevét az egyedi tervezésű díszítő vésetbe rejti.
A divatbemutatóról
elkésik Nándi, hiába szeretné megnézni a két lány keze munkáját, a főnöke, mint
újdonsült vezetőt, megpakolja munkával rendesen, teher alatt nő a pálma címszó
alatt, ezért gyakorlatilag semmit sem lát az egészből, sőt, várnia kell egy jó
órát, mire a televíziós stábok leforgatják az interjúkat. Szerencsére, nem
marad le semmiről, mert a fogyatkozó nézőközönség között rátalál Miske, aki kérés
nélkül töviről hegyire beszámol az elmúlt óra eseményeiről, különös tekintettel
Tóbia zseniális ruháira.
-
Sziasztok, fiúk! – perdül melléjük Dóra,
kipirosodott arccal és a sikertől kissé mámorosan, szétoszt köztük egy-egy
puszit -, tudjátok, hogy szombat délután ötkor adják le Tóbia interjúját? Legalább
együtt nézheti meg a Farkas és a Nagy család!
A
nagy nap éppen úgy kezdődik, mint bármely más munkaszüneti nap. Legalább egy órával tovább lehet aludni.
Nagyéknál
felborul a szokásos rend, annak ellenére, hogy előző nap éjfél előtt pár perccel
kerülnek ágyba. Elpepecselnek a süteménysütéssel, főleg a két torta
díszítésével, hiszen a főzés mellett nem lesz elég idő az elkészítésükre. Őszintén
szólva, hely sem lenne rá, mert Lenke néni a sütőben kacsát süt, melyhez párolt
lila káposzta és krumplipüré lesz a garnírung. A főételt frissen sült tarja,
borjú bécsi és rántott csirke alkotja, melyekhez rizibizit és salátákat
kínálnak. Természetesen a nyitó étel a tyúkhúsleves, és a főtt hús mellé
almamártás is tálalnak.
Ha
Tóbia nem tudná, hogy a szülők valóban először találkoznak, akkor el sem hinné,
oly meghitten csordogál az ebéd ideje alatt köztük a beszélgetés. Számára az a
természetesség is furcsa, amellyel Dóra segédkezik Lenke néninek a különféle
fogások tálalásában, mintha maga is nem a vendég, hanem a házigazda családhoz
tartozna.
Náluk,
Ausztráliában, a magyar ételeknek más az ízük.
A húslevesből két tányérral is eszik, sajnos, mert alig marad hely a
csábító illatú bécsi szeletnek. Élvezettel falatozza, miközben rémülten
tapasztalja, hogy minden falattal egyre jobban telik a gyomra, pedig a
kacsasültet is szívesen megkóstolná, s ha már úgyis elrontja a gyomrát a
rengeteg házi étellel, akkor a süteményt is megkóstolná. Amennyiben ez a híres
magyar vendégszeretet, hogy halálra etetik a vendéget, akkor hamarosan
kigömbölyödik, s egyetlen ruháját sem tudja felvenni, és kénytelen lesz
lecserélni a ruhatárát. Motoszkál a fejében néhány ruha terv, mely nem tetszene
Marának, ám Miskének igen, merész vonalvezetése miatt.
Miske
viszont tetszene a nagyapjának, nagy magyar lelke okán, és bizonyára szívesen
fogadná unokája férj jelöltjeként. Hát még annak mennyire örülne az öreg, ha
megtartaná a neki tett ígéretét.
Még
Margit néni, Miske édesanyja is segédkezik a két torta feltálalásában. Miután
Lenke néni új terítéket tesz az asztalra, Nándi bácsi két üveg pezsgőt hoz,
Nándi pedig a hozzávaló kristálypoharakat teszi az asztalra.
Miske
gyengéden megböki Tóbia karját:
-
Itt készül valami! – súgja a fülébe, és
igaza lehet, mert Dorci elég izgatott.
Nándi
bácsi felbontja a pezsgőt, kitölti a poharakba, majd kissé meghatottan
megszólal:
-
Kedves Margit asszony és Mihály barátom!
Gyermekeink izgatottan várják, hogy végre szóhoz jussanak. Úgy gondolom, hogy mi,
szülők, felnőtt gyerekeinket döntéseikben csak támogatni tudjuk, erőnk szerint.
Dóra és Nándi, malomkeréknyi virágcsokorral
kezében, kissé kipirultan, egymás szavába vágva közlik, hogy szeretik egymást, hogy
összeházasodnak, és mielőbb szeretnék kitűzni az eljegyzés időpontját.
-
Kérünk benneteket, örüljetek velünk!
Nándi Margit néninek, Dóra Lenke
néninek adja át a csokrát.
Meghatódnak
az anyák, pedig számukra régóta nyílt titok, hogy a fiatalok összetartozásukat
előbb-utóbb házasságkötéssel is megpecsételik. Igazi meglepetés Miskét éri. Nem
mintha nem helyeselné, ám így, váratlanul, nem tud felkészülni arra, hogy
szeretett húgocskája belátható időn belül kirepül a családból.
-
Kislányom, látom, ti már mindenben
megegyeztetek. Nándi fiam, – áll fel székéről Mihály bácsi, - ezzel a bejelentéssel
gyakorlatilag megkérted Dóra kezét?
-
Igen, megkértem - jön a gyors válasz.
-
Ahogyan jövendő nászuram mondotta,
felnőttek vagytok. Ha Dóra hozzád megy feleségül, a mi feladatunk immár csak
az, hogy segítsünk benneteket.
Nem
kell már semmire várnia Nándinak, előkapja zsebéből a jegygyűrűket, és melyet
menyasszonyával azonnal egymás ujjára húzzák, s mire a többiek észhez térnek,
már megpecsételik összetartozásukat.
Koccintanak
a pezsgővel, elhangzanak a köszöntők, s Mihály bácsi, Tóbia legnagyobb
meglepetésére, nem kevés humorral fűszerezett házassági tanácsokkal látja el a
fiatalokat, melyeket pirosló arccal, örömteli zavarral hallgatnak, miközben
egymás kezét görcsösen szorongatják.
A
pezsgő fokozza az ebédhez elfogyasztott bor jótékony hatását.
Az
örömapák jobbnak látják, ha meghatottságuk palástolására, kimennek az erkélyre,
elszívni egy cigarettát. Igaz, csak Nándi bácsi dohányzik, de jövendőbeli
nászura is friss levegőre vágyik.
Az
örömanyák a virágcsokor elhelyezésével foglalatoskodnak, miközben az ifjú pár
eltűnik a látókörükből.
Miután
senki sem figyel rájuk, Miske elérkezettnek érzi az időt ahhoz, hogy Tóbiának
tegye a szépet. Hiába igyekszik, a lány nem igazán figyel rá.
-
Nálatok így megy a leánykérés?
-
Nem mindig!
-
Nálunk nagy partit szerveznek erre az
eseményre, elvégre egy életre szóló döntés.
-
Valóban az - bólint rá Miske, - ám
igazából elég hozzá két ember, egy férfi és egy nő. Ha megkérném a kezed,
előzetes szülői jóváhagyás és nagy felhajtás nélkül nem is tudnál dönteni?
Erre
a kérdésre Tóbiának nincs kedve válaszolni, még megsértené Miskét. Valóban
tudná nélkülözni a nagy felhajtást, ám számára előzetes szülői jóváhagyás
nélkül elképzelhetetlen a házasságkötés.
-
Nem aktuális a probléma – hárítja végül a
válaszadást, és kivesz a tányérjára még egy szelet dobostortát.
Hiába
a probléma hárítása, Miske mit sem törődik ezzel, továbbra is hevesen udvarol,
immár angolul. Annyira sikerül meggyőzően beszélnie, hogy maga is elhiszi,
hogy Tóbia iránt halálos szerelmet érez,
amelynek kiteljesedéséhez képes feladni az eddigi életét, maga mögött hagyni
családját, népét.
Látszólag
Tóbiát teljesen leköti a dobostorta, apró falatokban eszegeti, hogy minél
tovább tartson az édes élvezet. Ha igazán ismerné Miske, akkor tudná, hogy ez
csak a felszín, valójában minden idegszálával a fiú mondandójára figyel,
észreveszi hangjának apró rezdüléseit, és nem kerüli el figyelmét hízelgő szavak
felhangja, ahogyan pontosan ráérez arra is, hogy mindez talmi csillogás,
mindössze egy eszköz, amellyel Miske egészen más célt szeretne elérni.
Az
ifjú pár bekapcsolja a nappaliban a televíziót, néhány széket még odatesz a
méregzöld bőr ülőgarnitúra mellé, hogy a teljes társaság kényelmesen
elhelyezkedhessen. Ideje a készülék elé ültetni a családtagokat, hiszen
perceken belül kezdődik a divatbemutatóról szóló riport.
Kellemes
kávéillat érződik a konyha felől, és megjelenik Lenke néni, ezüst tálcán
egyensúlyozva a Zsolnay porcelán készletet. Követi Margit néni, a liternyi
fekete nedűvel, melyből egyedül Tóbia nem kér, aki egyre izgatottabb. Talán
mégsem bizonyul jó ötletnek nagyapja érdekében a televízió nyilvánosságát
felhasználni, de már késő megváltoztatni azt, ami megtörtént.
A
divatbemutató képei alatt Mara asszonnyal beszélget a riporternő, aki rendesen
alákérdez, annak érdekében, hogy válaszaival a mai magyar ideális és sikeres
üzletasszony megtestesítőjévé magasztosuljon. Mara minden feladott labdát
magabiztosan lecsap, választékosan és nyugodtan beszél, és a legnagyobb
természetességgel reklámozza a Gerbera Szépségszalont, kiemelve az abban
dolgozó fiatal munkatársak szakértelmét, valamint ismerteti a divatszakmával
kapcsolatos terveit is. Kiemeli a Párizsból érkezett, magyar származású, ausztrál
születésű fiatal divattervező, Tóbia Kovach munkáját.
A
riporternő Tóbiával már teljesen más hangnemben beszélget. A kamera kizárólag a
lány arcát mutatja, kendőzetlenül a néző szeme elé tárva hamvas fiatalságát, klasszikus
szépségét, miközben a félórás riportból mindössze negyven másodpercet vágnak
össze. Ebből a néző arról értesül, hogy Tóbia magyarországi tartózkodásának elsődleges
célja nem a ruhatervezés:
-
Megígértem nagyapámnak, HeckmanTibónak,
hogy felkutatom a k.- béli kocsmáros Tóth családot. A második világháborúban ők
bújtatták el, és ezzel lehetővé tették, hogy a Heckman családból egyedüli
túlélője legyen a holocaustba torkolló zsidóüldözésnek.
A
riportot követően a bemondónő népszerű tirádákat mond a világ magyarságának
összetartozásáról, ám erre a társaságból már nem igazán figyel senki.
A
szülők gratulálnak a két lánynak a divatbemutató sikeréhez. Nándi ismét pezsgőt
bont, hogy koccinthassanak, és szerét ejti, hogy szót váltson az anyjával, a
gyerekkori videói bemutatásáról. Néhány perc múlva ismét a televíziót nézik,
immár a kis Nándika botladozásairól, amint háromévesen focizik az apjával. Jó
fél óráig rajta mulatnak, jókat kacagnak, részint azon, amit látnak, részben
azon, ahogyan szülei kommentálják azokat.
Jobb,
ha most eltűnik, kézen fogja menyasszonyát és némi rendcsinálás látszatát
keltve, elkezdik kihordani az étkezőből a feleslegessé vált terítékeket, miközben
váltanak néhány szót.
-
Dorci, el sem hiszem, hogy megtaláltuk
Heckman Tibót…
-
Kicsi a világ, szívem, majd kikérdezzük
Tóbiát…
-
Figyeltem Anya arcát, meg sem rezdült az
interjú alatt.
-
Lehet, hogy nem tud semmit az egészről.
-
Lehetséges.
Megtelik
a mosogatógép, Dóra bekapcsolja, mert hamarosan újra teríteni kell a sült
kacsához. Ideje kiszellőztetni a lakást. Kinyitja az ablakokat. A videózók
észre sem veszik, annyira elmerülnek az emlékekben.
Tóbia
csatlakozik Dórához, jól esik felállni végre és megmozgatni a lábait.
-
Tudom, hogy nem dohányzol, de én most
rágyújtanék – súgja a menyasszony fülébe.
-
Szerintem Nándi meg tud kínálni, gyere,
szólunk neki. Adok egy pulcsit, meg ne fázz ebben a hidegben.
Maga
is felvesz egy kardigánt, Nándi belebújik a zakójába és siet a lányok után az
erkélyre. Közben odaszól Miskének, csatlakozzon hozzájuk, de a fiú csak rázza a
fejét.
Sűrű,
apró pelyhekben hull a hó, és összekapaszkodva beborítja az egész fővárost. Az
autók óvatosan gurulnak az utcán, csúszik az úttest, rosszak a látási viszonyok
is, ráadásul egy-két kóbor gyalogos nem megy el a zebráig, csak úgy átvág a
négy sávon, még azt sem igen figyeli, hogy jön-e villamos.
-
Nagyapám sokat mesélt a télről, mintha
az lenne a kedvenc évszakja. Már kezdem érteni, miért.
-
Mesélj róla, hogyan került ki
Ausztráliába?
Természetes
Dóra kérdése és Tóbia készségesen mesél, dédszülei malmáról, a pékségükről, a
kocsmáros Tóth családról, akik elbújtatták a nagyapját, hogy ne kelljen
csillagot viselve robotba járnia. A dédszüleit koncentrációs táborba vitték a
németek és nyomuk veszett.
-
Nagyapát az istálló padlásán rejtegették
Tóthék, szalmából tákolt, pokróccal leterített fekhelyen aludt. Amikor bementek
a faluba az oroszok és heteken keresztül harcoltak a Tiszáért, csatlakozott
hozzá Esztike, a kocsmárosék lánya, mert féltették a kiéhezett katonáktól.
Hajnalban és késő este kaptak ételt és italt, akkor lelopakodhattak az
árnyékszékre is. Húzhattak maguknak vizet a kútból, két vederrel, az volt az
ivóvizük, abból mosakodhattak. A kocsma állandóan tele volt katonákkal, a
kocsmárosékkal főzették az ételeket. Nagyapámhoz bújt a lány, ha ágyúztak.
Nagyot szív a cigarettájából, ahogyan a
kocabagósok teszik, azonnal kiengedi a füstöt a száján.
-
Féltek, hogy fiatalon meghalnak,
anélkül, hogy akár egyszer is kipróbálnák a szerelmet. Terhes lett Esztike.
Nagyapám boldog volt, legalább lesz, aki túléli őket, és tovább viszi a Heckman
nevet. Októberben felszabadult a falu és a kocsmáros kitette Nagyapám szűrét,
menjen világgá, elég nagy bajt okozott. Hiába akarta feleségül venni Esztikét,
az öreg Tóth hajthatatlan maradt. Csatlakozott az oroszokhoz, velük ment
egészen Berlinig. Két év múlva munkát vállalt egy óceánjárón, így került ki
Ausztráliába. Hiába írogatta a leveleket, hogy megtalálja a szüleit, és
felvegye Esztikével a kapcsolatot, hírt kapjon a gyerekéről, nem kapott
egyetlen választ sem. Megígértem neki, hogy megkeresem Magyarországon a
gyermekét. Nem lesz könnyű.
Eláll a hóesés. Tiszta a levegő, éles és
hideg, mégis jól esik kinn maradni az erkélyen, csendben nézni az utca élénkülő
forgalmát.
-
Megfáztok, gyerekek – lép ki hozzájuk
Nándi bácsi, - gyertek be. Szegény Miske, árválkodik az egyedülléttől. Lenke
mindjárt tálalja a sült kacsát, nehogy lemaradjatok az ínyenc falatokról.
Könnyebbnek
érzi Tóbia a lelkét, mintha mázsás súlytól szabadult volna. Biztos benne,
hogy Dóráék segítenek neki megtalálni
Nagyapja sosem látott gyermekét.
Vidáman
visszaül a helyére, Miske mellé és kedélyesen megböki a fiú vállát:
-
Jó volt friss levegőt szívni az
erkélyen, miért nem tartottál velünk?
Nem válaszol a morcos fiú, csak néz maga elé.
Lelkében düh fortyog, hogy majd elégeti a szívét. Jobbikos létére nehéz
megbirkózni a gondolattal, hogy zsidó származású a szerelme és a sógora is.
Összedőlésük előtt recsegnek-ropognak a míves munkával felépített légvárai.
Nándi bácsi bort
töltöget a vendégeknek.
Lenke néni az asztal
közepére teszi a ropogós pirosra sült, forró kacsát, majd visszafordul a
konyhába a krumpliért és a lila káposztáért.
Megkerüli az asztalt, odahajol Tóbiához és a fülébe súgja:
-
Megadom a receptjét, ha ízlik. A jövőben
úgyis sokat fogunk találkozni és lesz elég időnk beszélgetni.
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-