A Nyár utcán hogyha végigmegyek
rám ugatnak a kerti ebek.
Egy veszettül,
mert tán ideges,
s majd megnyugszik ettől,
más unottan,
mert hogy ki megy ottan,
nem érdekli,
van ki jámborul, csak harrant hármat,
s még morrant egyet - ennyi nekem is járhat,
s van egy kis fekete, ki mindig mérgesen,
pedig a kerítésléceken ő les engem,
én őt nem lesem…
s mégis haragszik - már jól ismerem.
S van még egy magányos eb
egy sárga blöki, kit
Sárga Blökinek hívunk - ez kiismerhetetlen.
A Sárga Blöki egy kertben lakik,
háza körül gyeptéglák a kakik,
s van úgy, hogy messziről rám ugat,
szépen harapja a levegőt -
tán nem is vesz közben levegőt.
Hát így kísérnek engem
a kutyák háztól a négyesig s vissza,
ha süt, vagy ha jég esik,
s bármit mordul is
egy se szívja vissza
mert ugatni nekik olyan jól esik.
0 Megjegyzések