született szépség reményén.
Egy dal volt, mi szőtte át...
szívem hangos dobogását.
Mily hosszú idő, árvaságom,
rég elhagyott szabadságom.
Rendületlenül hittem a nappalt,
be-beköszönt rég-új gondolattal.
Születtem, hisz vártatok...
összefont kézzel vágytatok.
Csókotok mézédes remegése,
életre szóló lét teremtése!
Augusztusi nyár éjszakája...
világotok egyként gondolása,
lassan fogantam szívetekben,
elhintett boldog érzéseitekben.
Szerelem... mikor érik a szó,
s gondolat szíve, reményt adó,
gondoltam és éreztem miért...
Ti nem hagytok soha senkiért!
0 Megjegyzések