Radnó György: Érezd

Szürkén rezdül a tenni akarás,
s miértjei kacsintanak feléd,
míg az aranyhorda vérfacsarás,
addig a lélek mostoha cseléd.

Feléd nyújtja kezét a segítség,
talán nem szűkszavúan szelektál,
előtted a fény gyermeke henyél,
mögötted magvas remény divergál.

Deréktájban csontosodik a kegy,
nyúlós nyavalyák esznek fájdalmat,
magasságok tőrjüket tolják beljebb,
hogy érezd a mindent irtó hatalmat.