Anda Csilla: Üzenet időkön át

Mi volt régen veled, s vélem,
Fátyol fedi titkaink...
Együtt rezdül e két lélek
Múló idő szárnyain.

Néha felsejlik egy dallam,
Mely ismeretlen számomra,
Földi létünk együtt rebben
Minden egyes szólamra.

Csodás hangok megpendülnek,
Elnémulnak, felpezsdülnek,
Te vagy nekem minden szóban,
Mely álmaimban fel-felbukkan.

Sejtelmesen szól a hangod,
Oly halkan, már nem is hallom,
Talán már csak a szív akarja,
Hogy benne legyél minden dalban.

Két szemünknek bogarában
Megbújhatnak régi árnyak,
Múltba veszett lopott csókok
Édesek és mámorítók.

Régi korok emlékei,
Lelkünk rejtett érzetei,
Üzenetek tőlem, s tőled,
Hogy e két szív örökké egy.

Te vagy sorsom, életem,
Lám összeköt a végtelen...
Ég és föld is azt akarja,
Ne felejtselek el soha.

Meg van írva csillagokban,
Lelkünk simul a másikba,
Elfogadni mikor tudjuk,
Hogy Te és Én ezt így akartuk?!