Nagyon nagy magány tölti be életem
Nagyon Nagy űr ami engem betakar
Nem vagyok túl magányos
Csak egy kicsit egymagam
Úgy érzem a világ hagyott így magamra
sose hittem hogy egyszer versbe fojtom bánatom
Nem gondoltam volna hogy ekkora fájdalom
Rám talán vár már, tán engem is vár
egy ember aki úgy szeret, ahogy én tégedet
S talán ez majd enyhíti a te vesztedet
De mondd enyhíthet-e ekkora vesztet?
Ha helyetted mást szeretek?
Nem hiszem... ez csak ábránd közöny
egy múló szenvedélyes szeszély
a fájdalom csak kínoz s tűzbe veszít
Nagyon Nagy űr ami engem betakar
Nem vagyok túl magányos
Csak egy kicsit egymagam
Úgy érzem a világ hagyott így magamra
sose hittem hogy egyszer versbe fojtom bánatom
Nem gondoltam volna hogy ekkora fájdalom
Rám talán vár már, tán engem is vár
egy ember aki úgy szeret, ahogy én tégedet
S talán ez majd enyhíti a te vesztedet
De mondd enyhíthet-e ekkora vesztet?
Ha helyetted mást szeretek?
Nem hiszem... ez csak ábránd közöny
egy múló szenvedélyes szeszély
a fájdalom csak kínoz s tűzbe veszít
0 Megjegyzések