SZERELEMKANYAR - 1. rész
Egy tisztes őszes halánték a nő számára ajándék és úgy kell, mint az őszi napsugár.
Fél éve Márton minden reggel ezt a dalt dúdolgatja a fürdőszobában, fél öt és öt óra között, fogmosás közben. Ha jól látom, a szeme körül neki is vannak nevető ráncai, nem csak a feleségének. Borotválkozás közben mókás pofákat vág. Ez az ő ideje, amikor úgy érezheti magát, mintha teljesen egyedül lenne a saját otthonában, mert a családja még alszik.
Kedvenc felesége ebben az időben fordul a másik oldalára. Ráér felkelni, a gyerekeik önkiszolgálók. A munkaideje délelőtt tízkor kezdődik az üzletben, amelyet tizenöt éve vett neki, hogy ne legyen többé beosztott. Azóta nagyon ügyesen vezeti a fodrász üzletét, már bővítette kozmetikával, műkörmössel és szoláriummal.
A lányuk az idén érettségizik, s talán hamarosan pályát is választ. A fiuk belgyógyász szakorvos, most készül átvenni egy körzeti orvosi praxist. Kiszámíthatatlan, mikor jönnek – mennek.
Mártonnak sok idejébe és pénzébe kerül, hogy megteremtse a mai konszolidált életkörülményeket. Építő mérnökként dolgozik évekig, éhbérért. Ha Mara, a felesége, nem örököl a belvárosban egy száz négyzetméteres polgári lakást, nehezebben élnének. Egyébként is házasságuk első tíz évében a család megélhetésének szilárd alapját Marának kell előteremteni a fodrász fizetéséből, pontosabban a borravalóból.
Négy éves a fiuk, amikor az egyik építkezésen, ahol építésvezető, a tetőszerkezet elemeit az alvállalkozó rosszul szabja le, amelyből nagy ribillió lesz. A megrendelő kötbérrel fenyeget, a főnöke meg kirúgással, így azután gondol egy merészet és felmond. Néhány nap múlva, a tízéves érettségi találkozón, Domonkos barátja arról mesél, hogy mennyit keres az osztrákoknál, mint tetőfedő mester. Szó szót követ, kimegy hozzá három évre, megtanulja a szakma fortélyait. Itthon leteszi a mestervizsgát és önálló vállalkozásba kezd. Mára száz főt foglalkoztató cég tulajdonosa. Amint beindul a cége, megvesz egy lerobbant villát. A földszinten kialakít egy hatvan négyzetméteres nappalit, amerikai konyhával, amelyből külön bejárattal három szoba nyílik, s ismervén a nagy vendégforgalmat, önálló WC-t és két fürdőszobát is ragaszt a két végéhez. A tetőtérben a gyerekeknek két szoba hall, önálló fürdőszoba, teakonyha áll a rendelkezésükre, a középütt futó folyosóról nyílóan, melynek két végén lépcsőházat alakít ki. Egyiket a földszinti feljárathoz, másikat a földszinti lakáshoz. Ezzel nagy szabadságot ad a gyerekeknek. Ahhoz azonban ragaszkodik, hogy minden nap, este hétkor, együtt költsék el a vacsorát. Ez a család Agorája, itt beszélik meg a közös ügyeiket.
Márton imádja a szaunás tusolókabint, reggelente fél órát tölt ébresztésképpen a nyolc helyen kilövellő vízsugárban, közben zenét hallgat. Ha erekciója lesz, rohan felébreszteni a feleségét egy reggeli szeretkezésre. Egy idő után Mara rossz néven veszi a korai ébresztést, és elmarad a reggeli szex. Meg az esti is. Szereti Marát, de rég elfelejtette, milyen szerelmesnek lenni.
Miközben a konyhaszekrény előtt állva reggelizik, már a munkán jár az esze.
Egyetlen nő dolgozik a cégnél, a titkárnője. A cégük agya. Mindent tud, mindent regisztrál, mindent nyilvántart és senkinek sem beszél feleslegesen. Bizalmas viszonyban vannak, az egyetlen, akivel tegeződik a cégnél.
- Szép jó reggelt, Márton. Ma kirándulsz, úgy látom.
- Kézcsók, Lívia. Talán elfelejtettem valamit? Kérlek, segíts!
- Dehogy, nincs semmi baj. Tegnap elhoztam az életmentő öltönyödet a tisztítóból és vettem két új inget. Kiszámláztuk a vasvári villa munkáit, ha aláírod, még ma postára is teszem. Ma van a harmincharmadik házassági évfordulód. Megrendeltem a virágcsokrot. Megveszed az ajándékot Marának, vagy nekem kell?
- Bízom benned, Lívia. Ügyesen megoldod. Ja, igen, a fiam ma mutatja be a menyasszonyát, kérlek, neki is vegyél egy csokrot és valami csekélységet.
- Meglesz.
Az irodájában megnyitja a számítógépét és felmegy az internetre. Hónapok óta ezzel kezdi a napot. Az igazság az, hogy Domonkossal versenyzik, ki tud több hölggyel megismerkedni. Egy görbe éjszakán elhatározzák, nem hagyják magukra a szingli nőket. Ahogyan emelkedik bennük az alkoholszint, úgy kerülnek egyre közelebb a bonyolult nyilvántartási rendszer kidolgozásához, amelynek révén nem lesz egyiküknek sem lehetősége a csalásra.
Sorban megnyitja a társkereső portálokat, amelyekre bejelentkezett. Kizárólag a 25-35 év közötti szinglik érdeklik, akiknek nincs idejük randevúkra, kirándulásokra, marad a virtuális randevú.
A levelezgetésnek Lívia vet véget.
- Nem akarlak zavarni, Főnök, de behoztam az aláírandó iratokat, mert indulnod kell, ha mind a három építkezést meg akarod nézni.
Aláfirkantja a leveleket és kiveszi a szekrényből a munkásruháját meg a védősisakot. Mellette ott a pótöltönye, ha véletlenül mégis át kell öltöznie, ezért ne kelljen hazamenni.
Kellemesen süt a nap. Szeret vezetni, közben zenét hallgat. Domonkossal a verseny állása 45:44, a barátja javára. A szlogenjük: csak semmi érzelem. Be kell hoznia a hátrányt.
Megérkezik az első építkezéshez, s még ki sem száll a kocsiból, már látja, hogy a szarufákkal gondok vannak. Az építésvezető már rohan is a kocsihoz.
- Jó napot, Főnök. Gondok vannak a szarufákkal…
Az utcán áll meg, félig a járdán. Az építési területeken már számtalanszor megsérült a kocsija, vagy szög ment a kerékébe, ezért biztonságosabbnak tartja az utcai parkolást.
Megkerülik a félig kész házat. A telek végében felhalmozva minden építési anyag, amely még a házhoz kell. Egyenesen a faanyagok felé tartanak, amikor hallanak egy hatalmas csattanást. Ösztönösen visszafordul.
Szerencsére a dzsipje hátulján a merevítő csőváz felfogja az ütést. A kocsijába hátulról belerohanó autóban egy fiatal nő ül.
- Kérem, ne hívjanak mentőt… rendőrt sem… én vagyok a hibás…
Márton meghallja halk szavait, néhány pillanatig megpihen a szeme a női testen, melyen a karcsú alakjára simuló, mélyen dekoltált, fűzöld ruha kiemeli a bőre fehérségét, dús hajának természetes fekete színét. Nagyot dobban a szíve. Letérdel mellé és remegő kézzel megsimogatja az arcát.
- Csitt, kedves, ne beszéljen. Úgy lesz, ahogyan akarja. Ha fel tud ülni, betesszük a munkatársaimmal a kocsimba és hazaviszem. Az autóját pedig elvitetjük a szervizbe, a többit később elrendezzük. Rendben? Pár percig csak feküdjön nyugodtan. Vannak fájdalmai?
A nő csak bólogat, utána rázza a fejét, s szemével követi a férfi minden mozdulatát. Fölé hajol, megcsapja parfümjének az illata. Felkapja, beteszi a kocsiba. Alig tud az útra figyelni. Húsz perc múlva, karjában viszi fel a lakásába. Egyenesen az ágyhoz megy, gyengéden ráfekteti a lányt és csak azután néz körül.
- Köszönöm, hogy hazahozott. A fürdőszobában, a mosdó feletti szekrényben talál fájdalomcsillapítót és egy tubus gélt. Kérem, hozza ide.
- Hívjunk orvost, komolyabb baja is lehet.
- Nem, nincs semmi bajom. Nővér vagyok, tudom. Elég lesz, amit kértem.
Mire visszatér a fürdőszobából, a lány leveti a ruháját. Egy szál tangában fekszik, keresztben a hasán és a mellkasán széles, lilába hajló, piros csík virít, a biztonsági öv nyoma.
- Kérem… ugye, beken a géllel… nagyon csúnya…
Márton gyengéd, körkörös mozgással megpróbálja a sérült bőrt bevonni a géllel. Ahogyan a keze közeledik a nő melléhez, egyre kevésbé tudja türtőztetni magát. Miközben a lány jobb mellét kenegeti a géllel, a balt lágyan kényezteti az ajkaival, és szabad kezével oldja az övét, szinte letépi magáról a ruháit. Édes a csókja, lágy és gyengéd. A férfi keze végig simítja az ölét, s egy mozdulattal megszabadítja a tangától. A következő órát szeretkezéssel és egymás kényeztetésével töltik. Végkimerülésig. Még egymás nevét sem tudják. Amikor elmegy a férfi, felfirkantja egy cédulára a szerviz telefonszámát, a nő bezárja az ajtót utána és egy órát a tus alatt áztatja magát, mintha a forró víz és az illatos habfürdő eltüntetné az elmúlt óra emlékét is.
Kétségtelenül nagy előny Mara számára, hogy egy jól működő szépségszalon tulajdonosa, s ehhez méltó a megjelenése is. Természetesnek ható, rendezett frizurája, halvány sminkje és az elegáns, örökké divatos, mégsem hivalkodó öltözködése miatt feltűnő jelenség. Bárhol megjelenik, a környezetében sokan rámosolyognak, még ismeretlenül is. A kiegyensúlyozott, rendezett magánélete nagyban hozzájárul a magabiztosságához. Szinte sohasem emeli fel a hangját, mégis mindenki hallgat rá.
Rendszerint felébred a férje reggeli készülődésekor. Nem nyitja ki a szemét, hiszen még legalább másfél órát alhat. Általában gyerekekkel reggelizik. Váratlanul éri fia bejelentése, hogy éppen a házassági évfordulójukon akarja bemutatni a barátnőjét. Ugyanakkor örül is, hiszen ideje lenne megállapodnia.
Délben eszébe jut, hogy nem hívta fel Erikát. Nem baj, úgyis korán hazajön. Hanem a vacsorára tervezett velős pacal, a férje kedvence, nem biztos, hogy elnyeri Boglárka tetszését. Az lesz a legjobb, ha étteremből rendel vacsorát. Már kezében a telefon, hogy felhívja kedvenc éttermét, amikor megcsörren a mobil.
- Szervusz, Mara, Domonkos vagyok.
- Szervusz, remélem, itt vagy Pesten?
- Reggel érkeztem, és lehet, hogy maradok néhány napot.
- Akkor megnyugtattál. Ha nincs programod, gyere el vacsorára, tudod szokás szerint hétkor lesz. Beszélhetsz a barátoddal és megismerheted Balázs menyasszonyát. Tudom, amióta elváltál, nem eszel rendes ételt.
- Köszönöm, Mara, meghívásodnak nem tudok ellenállni.
- Várunk. Szevasz.
- Csókolom a kezeidet. Pontos leszek.
Megrendeli a vacsorát, a férje kedvencét, a velős pacalt, a gyerekeknek borjú bécsit, Domonkosnak tejfeles csirkepaprikást és jövendőbeli menye kedvéért, ha esetleg fogyókúrázna, csirkemelles zöldségsalátát. És természetesen Újházi tyúkhúslevest. És sajtos pogácsát. És csokoládés muffint.
A legjobb lesz, ha azonnal hazaindul. Még be kell csomagolni Márton ajándékát, az arany Saab slusszkulcstartót.
Balázs a délelőtti rendelést kedveli. Aki beteg, az már reggel sem érzi jól magát, akkor pedig miért délután vagy este gondolja meg, hogy felkeresse az orvosát. Nehezen szokja meg a beosztást. Az öreg körzeti főorvos, akinek megveszi a praxisát az apja jóvoltából, beavatja a jó doktor bácsi teendőibe, kitől mennyi pénzre számíthat, ki igazán beteg és ki az, akinek csak betegszabadság kell, ki gyógyítható és kinek csak tüneti kezelés adható.
Szerencsére a Mária nővért is megörökli, aki majdnem annyit tud a betegekről, mint maga az orvos, s többször a segítségére siet. Hol az éppen szükséges műszert adja a kezébe, hol pedig előre megírja a beutalót a szakrendelésre, neki csak alá kell írnia. Sem köszönetet, sem hálát nem vár érte, csak teszi a dolgát.
Ma nincs türelme semmihez, jóformán csak fizikailag van a munkahelyén.
- Doktor úr, tartsunk tíz perc szünetet. Főzök egy erős kávét. Kinyitom az ablakot, kell a friss levegő. Pihenjen pár percet.
Behúzza maga után az ajtót. Legyen szusszanásnyi ideje a kisdoktornak.
- Doktor úr, parancsoljon, itt a kávéja, ahogyan szereti.
A nővér tálcán hoz egy nagyobb csésze kávét, tejszínnel, keksszel.
- Rendeltem ebédre egy óriás pizzát, mert ki kell mennünk négy beteghez. Legkésőbb fél háromra végzünk.
Délután egyig folytatódik az egy beteg öt perces üzemmód. Mindketten elfáradnak. Megfelezik a pizzát és szótlanul megeszik.
A nővér felkapja az asztalról az orvos mobilját.
- Üdvözlöm Réti úr. Nem tudom a doktor urat adni. Bizonyára visszahívja, amint ideje lesz. Viszontlátásra.
Úgy teszi le a telefont, mint a hímes tojást.
- Doktor úr, ebből még nagy baj lehet. A maga helyében felhívnám Robit és elküldeném. Talán még nem késő.
Balázs úgy érzi, hogy a nővér kék szemével átlát rajta.
- Induljunk a betegekhez, mert nem végzünk sohasem.
Gondosan bekészíti az orvosi táskába az injekciókat, a tűket és a recepteket. Felpattan, és gyors léptekkel elindul. Három órára végeznek a betegekkel. Elbúcsúzik a nővértől és beül a kocsiba. Siet a menyasszonyáért.
E rika a terítés mestere. Hihetetlen érzékkel varázsol meghitt, mégis díszes, ünnepi terítéket az ebédlő asztalra, vagy a vendégváró falatok mellé, a nappali sarkában lévő hatalmas bőrgarnitúra márvánnyal burkolt dohányzó asztalára.
Csak rápillant az anyjára és a tálaló szekrényből előveszi a Zsolnay étkészletet. Kiválaszt két háromágú ezüst gyertyatartót és a fiók mélyéről fehér damaszt szalvétákat varázsol elő, a hozzátartozó porcelán gyűrűkkel együtt. Már csak a tojáshéj színű asztalterítőt és sárga gyertyákat kell keresnie. Elmúlt fél hat. A terítéssel gyorsan elkészül. A metszett kristálypoharakat is felteszi a terítékek mellé. A vendégváró asztalkára sajtos pogácsa és muffin kerül, és whisky, szóda, konyak, likőr, narancslé.
Hazaérve Márton megpróbálja rendezni a kielégült, boldog mosolyát, ám senkivel sem találkozik a nappaliban. Érzi az ételek illatát és automatikusan bekapcsolja a szellőzést. A lányok bizonyára rendezik soraikat. A két virágcsokrot beviszi a vendég fürdőszobába. Zakója zsebében díszcsomagolásban a felesége ajándéka, a kisebb csomagocska a jövendő menyéé.
Visszatér a nappaliba és tölt magának jó másfél deci whiskyt, nyugtatásul. Még nem múlt el a szeretkezések hatása, s attól tart, hogy feltűnik Marának a kedélyállapotában bekövetkezett változás. Pedig megtartja a nőt. Szeretőnek. Ez még jár neki. Férfiként.
- Szia, Apa, időben megjöttél.
- Szervusz, szépségem. Látom, szépen megterítettél. Gyere, te leány, adj apádnak egy puszit.
Erikának kicsit pipiskedni kell, hogy elérje az apja arcát. Mindketten a belépő Mara felé fordulnak. Az asszony zöld szemével harmonizáló kosztümben pompázik, óarany topjával azonos árnyalatú a szemhéja, ajkán szájfény csillog, a frissen manikűrözött körmén alig száradt meg a gyöngyház lakk. Amint közeledik, egyre jobban érezni parfümjének nehéz illatát. Márton az erekcióját alig tudja leplezni. Legszívesebben belecsókolna a felesége nyakába. Ehelyett beéri egy hitvesi puszival.
- Egy kis türelmet kérek!
Elszalad a fürdőszobába, a harminchárom szál vörös rózsából kötött csokorért.
- Had' köszöntsem a világ legjobb és legszebb asszonyát, abból az alkalomból, hogy három évtizede meg három éve elvisel. Fogadd ezt a csokrot, s az aprócska ajándékot, a szeretetem jeléül.
Erika elmegy a vázáért, mire vízzel töltve meghozza, a szülei túlesnek egymás megajándékozásán. A rózsacsokor a terített asztal közepére kerül.
- Gratulálok Nektek! Sok boldogságot kívánok a következő harminchárom évre!
Koccintás után egy hajtásra kiissza a poharát és máris kíváncsiskodik:
- Mutassátok meg, egy szem lányotoknak, az ajándékokat!
Csak egy pillantást vet apja arany slusszkulcs tartójára, ám annál nagyobb figyelmet fordít anyja brillköves gyűrűjére.
- Certifikátot is adtak hozzá?
Szülei összenéznek és kirobban belőlük a nevetés. Mártonnak fogalma sincs róla, Marát meg nem érdekli. Megszólal a csengő.
- Megyek, nyitom – rohan Erika, mielőtt bárki felocsúdna.
A kapu előtt egy szuper Audi r8 áll, lehúzott ablakából Domonkos bácsi integet. Beengedi. A vékony, magas, jóképű, ősz hajú férfi átöleli a válláig érő a kislányt és nagy puszit nyom a homlokára.
- Szervusz, ifjú hölgy, de megnőttél, mióta nem láttalak.
- Csókolom, Domonkos bácsi. Ugye, hozott nekem Mozart csokoládét?
- Más meglepetést tartogatok számodra. Fordulj csak meg! Istenem, kész nő vagy! Legközelebb már magázlak és virágot hozok neked.
- Ne vicceljen, Apa is tegez, akkor Domonkos bácsi is tegezhet.
- Ezt jól megadtad nekem! Tudod mit, prücsök! Tegezz vissza és kvittek vagyunk. Rendben?
- Rendben, Domonkos bácsi.
- Bácsi az öregapád!
Dagad is a kislány keble, rendesen. Már az apja barátja, aki egyben a bátyja keresztapja, felnőtt nőként kezeli. Ha fiatalabb lenne harminc évvel Domonkos, még bele is tudna szeretni. Talán még a szüzességét is neki adná.
A férfi csak somolyog az orra alatt. Miből lesz a cserebogár? Ez a miniszoknyás, formás lábú, darázs derekú ifjú hölgynek még a nyomait sem lehet felismerni abban a nyakigláb kamaszlányban, akivel, két évvel ezelőtt feletetett egy félcukrászdányi süteményt.
Márton barátja olyan, mint mindig. De Mara! Észveszejtően csinos! Még mindig veszettül dobog a szíve, ha meglátja.
- Szevasztok, Kecskéssyék! Nem tudjátok, hol találom azt az öreg házaspárt, akik harminchárom éve tépik egymás idegeit?
Az asszonynak először kezet csókol, csak utána puszilja meg. Barátját átöleli és megropogtatja a csontjait.
- Öreg barátom, hoztam nektek ajándékot, át is adom, cipeld tovább. Hasznos, mert használható, és ha renitenskedsz, az asszony utánad dobálhatja, akkor sem sérül meg.
- Miért jöttél kocsival? – aggodalmaskodik Mara. – Nem akarsz inni az egészségünkre?
- Dehogynem, szépasszonyok gyöngye. Itt hagyom a kocsit, ha megengeditek, és taxival megyek vissza a szállodába.
- Domonkos, beszélsz barátom, hülyeségeket. Maradsz Te is, a kocsid is. Elég tágas a vendégszobánk, remélem, egyedül csak elférsz benne – tereli befelé a vendéget Márton
Mara kínálja itallal, pogácsával, s az fogyaszt is rendesen. Csevegnek négyesben, amolyan kvaterkázós módon. Feltűnik a szülőknek, hogy a lányuk tegeződik Domonkossal.
- Erika, mióta tegezed Domonkost? – vonja kérdőre a kislányt az anyja.
- Elfelejtettem mondani, hogy összetegeződtünk - jön a segítség Domonkostól. - Most pedig töltsetek, hogy hivatalosan is megigyuk a pertut az ifjú hölggyel. Hanem, rágyújtanék, ha Márton barátom kijön velem a szaletlibe.
- Töltök a poharainkba és kivisszük magunkkal a kertbe. Vacsoráig van még negyed óránk. Balázsék még nem érkeztek meg.
A két barát, kezükben a pohárral, kiballag a kertbe.
- Szóval? Kiegyenlítettél?
- Alaposan, öregem, alaposan. Az a nő maga az erotika. Ha látnád a hófehér, hibátlan bőrét, a csodás alakját, a hosszú, fekete haját, amint hátraveti… Barátom, olyan órát töltöttünk együtt, ami felért egy egész évi itthoni együttléttel. Ha lankadtam…
Domonkos már nem figyel, másutt járnak a gondolatai. Igazságtalan a sors vele, mert rendre elkerüli a szerelem. Hiába találja ki a versenyt, a barátja most is megelőzi, pedig neki nincs szüksége rá, hiszen itt van a csinos, ápolt felesége, aki még ma is kívánatos, érett asszony, akinek csillogó zöld szeméből még kiolvasható az erotika, az odaadás, a vágy.
Kattanva nyitja a kaput az automatika és az orvosi jelzésű Suzuki nem a parkolóhelyre áll, hanem a bejárati kapu jobb oldalára, megszokásból, mert innen gyorsabban kimehet, ha éjszaka behívják az ügyeletre. Ma nem ügyeletes, megszokásból parkol.
Nevetve, összeölelkezve kiszáll az ifjú pár, a keresztfia és egy bombázó nő, akinek kifogástalan alakját kiemeli a testhez simuló ruhája.
- Szervusz, Keresztapa, de jó hogy itt vagy! Látod, szívem, családunk férfi tagjai már előre isznak az egészségünkre.
Az utolsó métereket már futva teszik meg.
- Kedvesem, engedd meg, hogy bemutassam a kedvenc keresztapámat.
- Dobó Domonkos, üdvözlöm kisasszony!
Mialatt bemutatkoznak, Márton, aki háttal ül, feltápászkodik és nehézkesen megfordul. Kristályvízhez szokott szervezete nem bírja az alkoholt. Fejében már dolgozik a whisky. Csak részeg lehet, ha a fia menyasszonyában a délelőtti nőt véli felfedezni.
- Kezeit csókolom. Kecskéssy Márton vagyok.
- Örülök, hogy megismerhetem. Balogh Boglárka.
A lány kézfogása erős és határozott. Úgy néz a férfi szemébe, hogy az többet szólni sem mer. Balázs apja a délelőtti férfi. Ez a nap még tartogat meglepetéseket.
- Gyere, Boglárka, ismerd meg a hölgyeket is. Szerintem mindketten nagyon várnak. Megbocsátotok?
- Persze, menjetek csak, még elszívom a cigarettát. Utána megyünk mi is. – küldi őket Domonkos, - jobb, ha ma már nem iszol alkoholt, barátom, és ha tanácsolhatom, kerüld a szokásos régi történeteid felidézését. Gondolj arra, hogy a fiad boldog. Jó lenne, ha az is maradna.
- De a lány…
- …a fiad menyasszonya, akit most látsz először. És gondolj Marára is. No, meg magadra is. Márton barátom, gyere, majd vigyázok rád. Mint mindig is tettem – morogja az orra alá.
Mara örül, hogy a fiát végre boldognak látja. Tetszik neki Boglárka is, mert természetes, jó kedélyű, és ahogyan Balázsra néz, szemében ott csillog az odaadó szerelem. Gőzölög a leves, már fél nyolc, ideje lenne vacsorázni.
Domonkos csak most veszi észre, hogy az ültetési rendet szabályozandó, minden teríték mellett, számítógéppel nyomtatott kis kártya van. A sajátján a bácsi tollal áthúzva. Vele szemben Balázs ülne. Odainti magához.
- Tudod, fiam, a magamfajta magányos öregfiúnak ritkán adatik meg, hogy egyszerre három intelligens, csinos hölgy társaságát élvezze. Megkérlek, cseréljetek helyet Boglárkával, és engedd meg nekem, hogy a menyasszonyodban gyönyörködhessek egész este. Jobbomon Mara, balomon Erika, szemben Boglárka, számomra az lenne a mennyország.
- Keresztapa, kérésed számomra parancs. Hogyan is tudnám megtagadni a kérésed teljesítését?
- Mivel ilyen jó vagy hozzám, fogadjatok el tőlem egy kis figyelmességet, de ígérd meg, hogy csak akkor bontod fel a borítékot, ha kettesben lesztek. Befizettelek benneteket egy egyhetes útra. Ne köszönd, nekem öröm, ha adhatok.
Domonkos feszültséget érez a levegőben, de elhessegeti a negatív érzéseit. Átmegy a hallon, átfogja Erika vállát:
- Gyere, ifjú hölgy, beszédem van veled. A szívem hasadna meg a lelkiismeret furdalástól, ha kihagynálak a megajándékozottak köréből. Itt a boríték, amely az ajándékodat rejti. Csak akkor bonthatod fel, ha már elmentem. Oké?
- Köszönöm Domonkos bácsi…
- Ha még egyszer lebácsizol, Bubócskának szólítlak, mint a bátyád, de nem négyszemközt, hanem nyilvánosan. Mondjuk az osztálytársaid előtt…
- Ezt nem teheted…- a kisnagylány szinte fuldoklik a méregtől.
- Ide kérem a béke puszit, te kis pukkancs.
Domonkos odatartja az arcát a kislány orra elé, aki elpirulva puszit ad rá, majd elneveti magát és együtt ülnek az asztalhoz. A vacsora ízletes és kiadós. A háziasszony, mosolyogva, szívélyesen kínálgatja az asztalnál ülőket. A házigazda illőn töltögeti a poharakat, ám igazán csak maga iszik. Derekas mennyiséget. Lassan már maga sem tudja, hogy valóban a délelőtti nő a fia menyasszonya, vagy csak az érzékei játszanak vele az ital hatására.
Balázs boldog vőlegény, a családja befogadja a menyasszonyát, s annak külön örül, hogy a keresztapja is megjelent. Megmagyarázhatatlan kötelék fűzi össze kettőjüket, vele jobban tud bármely dolgot megvitatni, mint az apjával.
Az ifjú menyasszony könnyedén cseveg Marával és Domonkossal. Örömmel tapasztalja, hogy a vőlegénye ráteszi kezére a kezét, és néha simogatja, néha bátorítón megszorítja kissé. Milyen érdekes, gondolja, hogy Balázs szeme és mosolya a Maráé, de alkata, mentalitása inkább hajaz Domonkosra. Nem nagyon mer Márton felé nézegetni, főleg nem szóba elegyedni vele. Már biztos abban, hogy nem sikerült a tussal kimosni életéből a délelőtti férfit. Ő lesz az apósa.
A házigazda feje már kissé ködös, most jut eszébe, hogy jövendőbeli menyének át kellene adnia az ajándékot és a virágot. Sikeresen talpra áll, csak elindulnia nehéz. A csokrot könnyen megtalálja a fürdőszobában, ám az a fránya ajándék csomagocskát nehéz kihalászni az öltönye zsebéből.
- Kedves gyerekek, Balázs és Boglárka! – kezdi szónoklatát kissé imbolyogva –Legyetek olyan boldogok, mint mi vagyunk Marával! Boglárka, ezt a kis ajándékot fogadd el családunk nevében! – és amint átnyújtja a csokrot és a csomagocskát, át akarja ölelni a közben felálló Boglárkát, de megtántorodik és a nyakába borul.
Boglárkát megcsapja a whiskyn átütő Maurer Wirtz kölni illata, s megtántorodik. Ha nem kapja el őket a vőlegénye, mindketten elesnek.
- Ne haragudj, Boglárka, Márton sohasem iszik… nem tudom, mi történt… gyere szívem, nincs semmi baj…- Mara nagyon röstelkedik, ilyen még nem fordult elő sohasem.
- Öreg barátom, gyere - pattan fel helyéről Domonkos -, kimegyünk a szaletlibe dohányozni. Tudod, hogy egyedül sohasem szerettem pöfékelni. Balázs, fiam, te csak foglalkozz a menyasszonyoddal… Mara, kérlek, főznél nekünk egy jó erős kávét? – határozottan, erős kézzel átfogja barátja vállát és vezeti ki a házból. Kabátujja felhúzódik, s láthatóvá válik a csuklóján lévő szabálytalan anyajegy.
Pontosan olyan, mint Balázsé, villan át Boglárkán a felismerés.
Mara elsiet kávét főzni, közben könnyeit nyeli. Micsoda szégyen. Harminchárom év alatt egyszer sem fordult elő, hogy a férje ittas lett volna. Valaminek történnie kellett. Körülményesen készíti a kávét, frissen darálja, hogy lecsillapodjon. Szerencsére Domonkos tud bánni Mártonnal. Mindig is tudott.
Balázs jobbnak látja, ha néhány percre elvonulnak az emeletre, kettesben talán könnyebben túl lesznek a történteken. Viszik a csokrot és az ajándékot is. Az utóbbit bontatlanul. A tisztesség kedvéért.
Bubócska eszmél, már folyamatosan szól a kapucsengő, felpattan, ideje megnézni, ki az, aki este kilenckor bejelentés nélkül be akar jönni.
Útközben a szaletli felé sandít. Az apja Domonkossal nagy beszélgetésben van. Gyorsan elküldi a csengetőt, mert hamarosan kész a kávé.
A kapu előtt sárga Alfa Rómeó áll, járó motorral. Vékony, középmagas, sörtehajú, elegáns, fehér öltönyös fiatalember száll ki belőle. Arany keretes szemüvegén megcsillan a fényszóró fénye. Erika felsóhajt, szerencsére csak Robi jött, a bátyja barátja. Legalább is úgy tudja.
- Szia, Robi!
- Szia, Erika, beengedsz? Balázzsal kell beszélnem, vártam egész este és nem jött el.
- Ne haragudj, most vendégeink vannak, ma van anyáék házassági évfordulója és Balázs most mutatja be a családnak a menyasszonyát.
- Micsoda? Mi… milyen menyasszonyát? – dadogja felháborodottan a fiatalember.
- Ne mond, hogy nem tudod!
A kislány nem érti, hogy miért vágódik be Robi szó nélkül a kocsi volánja mögé és húz el padlógázzal. Fura egy fiú. Jó, hogy elment. Sarkon fordul. A szaletli felől anyja felszabadult, csengő nevetését hallja, aki az apja mellett ül, szemben Domonkossal. Éppen neki mesél valami mulatságos történetet. Odafut maga is és letelepedik Domonkos mellé.
- ….és csak annyit mondott a portásnak, hozassa le a bőröndjeinket, mert olyan nehezek a bennük lévő lávakövektől, hogy mozdítani sem bírja! Kislányom – fordul a lányához -, jobb lenne, ha megnéznéd a bátyádékat, nem kell mindig körülöttünk sündörögnöd.
Erika arca, mint a piros pecsenye. Hogyan meri az anyja megszégyeníteni? Felpattan és szipogva elrohan. Domonkos elgondolkodva néz utána.
B alázs nem győz mentegetőzni, szégyelli az apja viselkedését. Látja, hogy menyasszonyát is zavarja a dolog, mert csak kavargatja a kávéját, amely régóta egyneművé vált a cukorral és a tejszínnel. Talán már ki is hűlt.
Boglárka pedig egyre csak kavargatja, tekintetét a csészére szögezve hallgatja a fiút. A résnyire nyitott ajtó felől mintha lépteket hallana. Nem érdekes. Csak arra tud gondolni, ha most megissza a kávét, azonnal elhányja magát. Undorodik. Magától. Mindentől. A szituációtól. Arról szó sem volt, hogy egymásba szeretnek.
- Hol járnak a gondolataid, kedves? – duruzsol a fiú, kiveszi a lány kezéből a kávéscsészét és a dohányzóasztalra teszi. – Gyere, bújj ide hozzám, mellettem biztonságban vagy.
Bubócska bekukucskál a résnyire nyitva hagyott ajtón. A franciaágy bontatlan, a két fiatal a kanapén ül, és úgy kapaszkodik egymásba, mintha menekülne valami vagy valaki elől. Nem látszanak boldognak, mint az illene az ifjú jegyesekhez, megfejtésre váró, lappangó titokra gondol, felvillanyozódik, hiszen anyja viselkedésének okát is meg kellene tudnia. Tiszta krimi, megoldásra váró rejtély.
Ugrándozva lefut a lépcsőn, anyjáék nappalijába, kivesz a hűtőből egy üveg pezsgőt, a pohárszékből kiemeli a legszebb pezsgős poharak egyikét és kettővel veszi a lépcsőket vissza az emeletre. A szobájában felbontja a pezsgőt, teletölti a poharát és leül a kedvenc foteljába, kortyol egyet, majd lehajtja az egészet. Óvatosan bontja fel a borítékot, melyet Domonkostól kapott. Retúr repülőjegy július 14-28 és egy kétezer eurós csekk, mellette Domonkos párizsi címe. Csak az anyjáék elengedjék. Vajon miért akarja, hogy akkor bontsa fel, ha már elment? Lehet, hogy tetszik neki?
Hasra veti magát az ágyán és ábrándozik.
A nyitott ablak felől neszezést hall. Felugrik, kinéz az ablakon. A sötétben nem lát semmit, mégis az az érzése, mintha valaki meghúzódna a kocsik árnyékában. Biztosan megártott a pezsgő, gondolja, s visszafekszik az ágyra. Abban a pillanatban nagy dörrenés és lángba borul Balázs autója.
E gyszerre ér ki a három vijjogó kocsi, a rendőrség, a tűzoltóság és a mentő. Márton, hogy mentse a menthetőt, a kerti csappal akarja eloltani a tüzet, s mielőtt Domonkos megakadályozhatná, olyan közel megy a lángoló autóhoz, hogy a motor robbanásából egy szilánk a mellkasába fúródik.
Balázs és Boglárka igyekeznek Mártont ellátni, amennyire lehet. Mara teljesen kétségbe esik, kíséri a kórházba a férjét, Domonkos kocsijával mennek a mentő után Balázzsal.
A kertet ellepik a tűzoltók és a rendőrök. Domonkosnak kell helytállni. Határozottan elküldi a lányokat, teát és kávét főzni.
A nyomozó főhadnagy mosolygós szemű, harmincas évei elején járó, mokány fiatalember. Gyorsan átesnek a bemutatkozáson és tetszik Domonkosnak a fiatalember kemény kézfogása.
- Uram, kérem, mondja el, mi történt?
- Ha én azt tudnám, főhadnagy úr!
Szabatosan, kerek körmondatokkal elmeséli a házassági évforduló és az eljegyzés eseményeit.
SZERELEMKANYAR 2. rész
- …a fiatalok a házban voltak, mi öregek, a szaletliben beszélgettünk…
A főhadnagyhoz odalép a civil ruhás idősebb férfi, szó nélkül átad neki egy cédulát, elolvassa, bólint:
- Rendben, István, köszönöm. Dobó úr - fordul Domonkoshoz -, láthatnám az iratait?
- Természetesen, a házban vannak… Jézusom, nem adtam oda Balázsnak forgalmit!
- Ez legyen a legkisebb baj. Kérem a rendszámát! Ma még a gyorshajtásért sem kell fizetnie, szólok a kollégáknak. Kovács tizedes! Kérem, küldje el a tűzoltókat, ha végeztek, ne engedjenek be senkit, különösen nem a sajtót. Úgy látom, vérszagra gyűl az éji vad… zárja be a kaput, maga meg, Dobó úr, jöjjön be velem a házba.
Kellemesen gőzölög a kávé, illata betölti az egész nappalit. Erika szorgos háziasszonyként töltögeti a csészékbe a forró fekete italt, miközben Boglárka tálcán egyensúlyozva viszi a kertbe, kínálgatva mindenkinek, akivel csak találkozik.
Erika csak egy pillantást vet a főhadnagyra és azonnal elsírja magát. Domonkos átöleli és nyugtatgatja.
- Nem lesz semmi baj, meggyógyul az apád, csak próbálj megnyugodni. A főhadnagy úr beszélni szeretne veled és Boglárkával is. Kicsi lány, erősnek kell lenned. Már majdnem felnőtt vagy. Tudom, hogy te főzöd a világon a legjobb kávét. Kérlek, most frissítsd fel magad a fürdőszobában és utána főzz nekünk egy békebeli feketét. Addig mi kettesben elbeszélgetünk. Bubókám, szeretlek…- ad egy puszit a kislány homlokára.
A főhadnagy – mintha nem is figyelne a beszélgetésre -, szemérmetlenül nézelődik a nappaliban. Békés családi ünnep nyomai mindenütt, az ünnepi teríték, a csokor a vázában, távolabb, az ülőgarnitúránál, a fogadás kellékei.
- Jöjjön, főhadnagy úr, foglaljon helyet. Mivel kínálhatom meg? Sütemény, pogácsa, üdítő… Hozom az irataimat, addig átnézheti.
Erika fél szemmel figyeli a két férfit, akik leülnek a dohányzó asztalhoz és egymás között halkan beszélgetnek, hogy mit, azt nem hallja. A rendőr lapozgatja Domonkos iratait, közben feszülten figyel arra, amit a fülhallgatóján keresztül valaki mond neki.
Boglárka visszatér az üres csészékkel, nyomában a jóképű Kovács tizedessel. Az egyenruhás fiatalembernek tetszik a lány, kár, hogy menyasszony, őt meg otthon várja a felesége.
- Kecskéssy urat műtik, vérre lenne szüksége. Kérem, zárják le a lakást és a kollégám beviszi Önöket a kórházba. A kapunál egy kollégánk itt marad holnap reggelig. Tíz órára visszajövök és folytatjuk a beszélgetést. Köszönöm a kávét.
Domonkos homlokán hullámok futnak át.
Közeleg az idő, amikor leszakad az ég.
Korán érnek haza, úgy hat hajnali óra körül. A reggeli napsütés utat tör magának, hogy beragyogja az egész házat, mintha most lenne itt az ideje az örömnek, pedig ha jól körülnézne előbb, csak a fáradt, ideges, elcsigázott embereket látná, akik kerülik egymás tekintetét.
A háziasszony eszmél legelébb, rendet kell rakni, elmosogatni, hamarosan jönnek a rendőrök. Megrázza kicsit a fejét, hogy elszálljanak a gondolatai, s tudjon a teendőire koncentrálni.
- Gyerekeim, menjetek a lakrészetekbe, hozzátok rendbe magatokat. Szólok, ha kész lesz a reggeli.
Bubócska már majdnem alszik, fáj a karja, most adott vért életében először, azonnal négy decit. Elsőként indul a szobájába, hogy mielőbb zuhanyozhasson, s végre aludjon legalább egy órát.
Ugyanannyi vért vettek Boglárkától is, ám számára ez csak egy rutin beavatkozás. Kézen fogja Balázst és úgy vezeti fel az emeletre, mint egy gyereket.
Mara közben eltűnik a gardróbban, átöltözik, s hoz Domonkosnak is egy szabadidő ruhát, tiszta törülközőt és bontatlan csomag fehérneműt. Nem szól, csak a férfi kezébe nyomja a pakkot, aki azonnal tudja, hogy számára nincs más lehetőség, mint eltűnni a fürdőszobában. Amint becsukódik a férfi mögött az ajtó, kétségbeesetten körülnéz, a vacsora romjai sütkéreznek a napfényben. Ha most lenne egy kutyájuk, délig ehetné egyfolytában a maradékot, de Márton nem engedi, hogy a szépen nyírott pázsitját tönkre tegye egy háziállat, ezért áll évek óta a kert hátsó részében üresen a kutyaól. Gyorsan jár Mara keze, mint mindig, amikor fél a gondolatoktól, vagy nem akar szembenézni az aktuális problémával.
Válogatás nélkül minden ételt és süteményt kidob a szemétbe, az ehetőt éppúgy, mint a romlottat. Leszedi az asztalról a terítéket, a virágcsokor sem ússza meg a takarítást, lekerül az ünnepi terítő is, helyére a hétköznapi, simára vasalt, virágost teríti fel. Gyakorlottan, gyorsan telepakolja a mosogatógépet. Mire előkerül Domonkos, már porszívózik.
- Rájött?
- Azonnal, amint kiderült, hogy nem adhat vért az apjának.
- Beszéljek vele?
- Ne, kérlek, most ne.
- Rendben, de nem húzhatjuk sokáig. Add csak ide, kérlek, a porszívót, folytatom, amíg megfürödsz.
A férfi kezében kezes jószág a nagydarab, forró gőzzel működő porszívó, felszed mindent, amely útjába kerül. Fél óra alatt helyreáll a rend és a tisztaság. Kinyitja a hűtőt, reggelit kellene készíteni, amelytől kitisztulnának a fejek, lecsillapodnának a kedélyek.
Eszébe jut, gyerekkorában, ha a nagyapja kora reggel felönt a pálinkával a garatra és fél asszonya haragjától, gyorsan főz egy kis lábos paprikás krumplit, néhány kolbász karikával megbolondítva, hogy az unokával kettesben kikanalazzák a lábasból a forró ételt, kinn, a verandán. Persze, az étel illata suttyomban bekúszik a szobába, és a nagyanyja ágyazás közben már tudja, hogy a papa megint kicsit többet ivott az elégnél. Domonkos élvezi a nyarakat, melyeket a nagyiéknál tölt. Összeszalad szájában a nyál, olyan finomat nem tud főzni, mint a papa, de megkísérli.
Boglárka végszóra ér a konyhába, már terjeng az étel illata.
- Hol hagytad Balázst?
- Elaludt az altatótól. Nagyon kiborult. Főzhetek egy kávét?
- Nem. Nem egyet, hatot. De azonnal. Előbb azonban, szeretném, ha megnéznéd, mit csinál a fürdőszobában Mara, már jó fél órája, hogy visszavonult. Jó lenne azt is tudni, mit csinál Bubócska.
- Alszik. Letusolt és lefeküdt. Nem tartom jó ötletnek most Marát zaklatni.
- Te tudod. Hamarosan kész a reggeli, megterítek.
- Segítek.
- Inkább rád bízom, addig felhívom a kórházat.
Boglárka ügyesen és gyorsan terít, hallja, amint a kórházban az ügyeletes orvos elmondja azt, amit ilyenkor szokás, jók a beteg életfunkciói, még a lélegeztető gépen van. Azon is lesz még legalább két napig, de nem akar erről Domonkossal beszélni. Jobb, ha nem tudja, s arról sem akar vele csevegni, hogy Balázs az idegösszeomlás határán áll és mindenáron tudni akarja, hogy ki az apja. Pedig csak körül kellene néznie. Fél nyolc, másfél óra múlva itt lesz a rendőr főhadnagy, felteszi a kérdéseit, s ha őszintén válaszol – másként nem is tudna -, kellemetlen helyzetbe kerülhet. Alea iacta est. Már nincs visszaút. Csak előre lehet menni. Felkészíti a kávét, hogy csak be kelljen kapcsolni a készüléket.
- Kaphatnék egy cigarettát? Elszívhatnánk a szaletliben.
- Úgyis rám tört a nikotin éhség. Menjünk. Tíz perc múlva kész az étel. Neked elárulom, ez az egyetlen, amelyet el tudok készíteni.
Mara képtelen értelmes dolgot csinálni, pedig fel kell hívni Márton cégét, a sajátját, Erika iskoláját, hogy ma nem jelennek meg. Még szerencse, hogy Balázs szabadságot vett ki. Jaj, Istenem, mit mondjon Balázsnak és Erikának, ha fény derül a titkára? Csak Domonkosban bízhatna, de mennyire szolidáris vele a férje legjobb barátja? Tudja, hogy a két férfi kapcsolata legalább annyira szoros, mintha testvérek lennének. Eltéphetetlen és nyűhetetlen.
Már sírni sem tud, legszívesebben Márton betegágya mellett ülne, a kezét fogva, halkan duruzsolva neki, hátha felébred és elfelejthetnék ezt az egész cirkuszt. A szíve mégis a fiáért fáj igazán. Hogyan mondja el neki az igazságot?
Lehűti a hidegvíz, gondosan kisminkeli magát, mint minden reggel, megigazítja a haját, a parfüm sem maradhat el. Hallja, amint Boglárka és Domonkos kimegy dohányozni. Vesz egy mély lebegőt, belebújik a kikészített, csinos ingruhába és felmegy a fiához. Ezen a beszélgetésen túl kell esnie, csak abban reménykedhet, hogy a fia felnőtt férfiként képes lesz megérteni, hogy az anyja is nő, aki szerelemre, szeretetre vágyik, szerelmes és sebezhető.
Balázs a halk kopogtatásra azonnal válaszol:
- Gyere be, nem alszom.
Anyja puha lépteire felébredne a legmélyebb álmából is. Már várja, érzi és tudja, mint annyiszor az elmúlt harminckét évben, hogy nem marad kétségek között.
- Miért, Anya, miért?
- Hogy élhess, kisfiam, békében, biztonságban, családban.
Balázs felkel, leül az ágy szélére. Mara mellé ül, megfogja a fia kezét.
- Már régen elmondhattam volna, de homokba dugtam a fejem, hátha megkímél a sors ettől a vallomástól, de nem teszi. Elmondom, de neked kell döntened, hogyan legyen tovább. Ítélj érdemem szerint. Utánam nyúl a sorsom, évtizedek múlva is, mindezt a nagyanyádnak köszönhetem, aki nem engedi, hogy életem első és igazi nagy szerelméhez menjek feleségül. Félt az életvidám, nagytermészetű szegedi egyetemistától, aki rettentő sok eszét elpazarolja, diákként több pénzt keres, mint az apja, de el is költi, úgy szórja, mint szél a töreket. Ha engedi, hogy néhányszor randevúzzak azzal a fiúval, magam is meglátom benne a hibáit és elfelejtem. A tiltás ellentétes érzelmeket hoz felszínre bennem, annyira zokon veszem anyám fanatikus tiltását, hogy érettségi után, tizennyolc évesen dacból otthagyom a szüleimet, feljövök Pestre, hogy alkalmam sem legyen találkoznom azzal a fiúval, s kikerüljek a szigorú szülői felügyelet alól. Nagyapád gyakran küld pénzt, titokban, boldogulok is, megtanulom először a fodrász szakmát, utána a kozmetikust is. Klári barátnőmmel a strandon megismerkedünk két végzős egyetemistával. Domonkos az első férfi az életemben, gyengéd, figyelmes szerető, de nem feledteti velem azt a bizonyos szegedi joghallgatót. Egy alkalommal bejelentés nélkül elutazom Szegedre, megkeresem a kollégiumban a szerelmemet, együtt töltjük a délutánt a foglalt feliratú különszobában. Estefelé kikísér a pályaudvarra, átöleli a vállam, úgy andalunk a városban. Útközben összefutunk egy barna hajú, gömbölyded, alacsony lánnyal, aki szikrázó szemmel számon kérő hangsúllyal kérdezi: ki ez a csaj, mire a fiú csak nevet, az unokahúgom. Nem tudom többé elviselni, ha Domonkos csak a kezemhez ér, mégis együtt járunk négyesben mindenhová. Mártonnak feltűnik, hogy kerülöm a barátját, aki akkor már Klárinak csapja a szelet. Talán virtusból, talán más ok miatt, elkezd udvarolni, sokat nevetünk, és nem történik közöttünk semmi komoly dolog, mígnem egy átmulatott éjszaka után Márton kitalálja, hogy házasodjunk össze, ha nem lesz jó, akkor gyorsan elválunk. Terhes vagyok veled. Mártont jóformán alig ismerem, de udvarias, jó illatú, kedves fiatalember. Nem vagyok szerelmes belé, különösebben nem is tetszik nekem, de meg akarlak tartani. Mindenáron. Ne, ne szólj, hallgass végig, kérlek! Márton neked jó apád és kellemes társ nekem, megteremt mindent a családnak, tulajdonképpen jó életünk van. És ez kerül most veszélybe. Kényelmes, kellemes életünk, a nyugalmunk és a biztonságunk, melyek az első szellőre oly gyorsan elillannak, mint a gyertyaláng.
- Elmondhattad volna, anya. Megértelek. És szeretlek. És apát is… Mártont.
Úgy öleli át anyját, mint kisgyerek korában, ha biztonságra vágyott.
- Jól van, kisfiam, minden jóra fordul. Most dolgunk van, meg kell tudnunk, kinek állhat érdekében rosszat tenni velünk? Egyáltalán kinek üzennek a gyújtogatással? Mártonnak? Nekem? Neked? Erikának? Boglárkának? Ideje kiderítenünk.
- Kiderítjük, anya.
Lágy reggeli szellő simogatja a fák ágait és a cigaretták füstjét is azonnal felkapja, hogy magával vigye egyre magasabbra, majd szétporladjon a levegőben. Szemben ülnek egymással. Láthatatlan hálóként feszül közöttük a csend. Mindketten beszélnének is, meg nem is.
Domonkos töri meg a csendet.
- Te vagy az a nő, akivel Márton megismerkedett, ugye?
Meghökken a lány. In medias res. Erre mondja a szleng, hát, ez nem semmi!
- És Te pedig Balázs vérszerinti apja vagy!
Boglárka maga is meglepődik a riposztján. A férfi elnyomja a cigarettáját és elmosolyodik.
- Azért a tegnap délelőttről, remélem, nem akarsz beszámolni sem Balázsnak, sem a főhadnagynak. Nyugodj meg, nálam jó helyen van a titkod, és Márton sem egy dicsekvő fajta. Pláne most, hogy az életéért küzd. Inkább segíts Marának és nekem abban, hogy Balázs megbékéljen a helyzettel. Bubócskát sem kívánatos felvilágosítani. Rendben?
A lány csak bólint, a torkában mintha gombóc lenne és sírhatnékja támad, de nem lehet könnyezni, mint akkor sem lehetett, amikor az első betege meghalt a karjai között.
- Gyere, menjünk be, leég az étel.
Esélye sincs a paprikás krumplinak, hogy elfője a levét, mert ott gőzölög már az asztal közepén, mellette savanyúság, felvágott, kenyér, citromos tea és narancslé. Mara csinos ingruhában, frissen sminkelve serénykedik, kiegészíti a terítéket a teáscsészékkel. Balázs ott ül az asztalnál, éppen Márton cégének munkavezetőjével beszél.
- Boglárka kedves, felébresztenéd Erikát? Addig bekapcsolom a kávéfőzőt.
Domonkos elgondolkodva nézi a lányt, aki lassan lépdel felfelé a lépcsőn, minden második lépésnél fogást váltva a lépcsőkaron. Lappangó titkot sejt a fiatalok körül, valami meglepőt, amely régóta homályba burkolózik és óvják is a fénytől, nehogy láthatóvá váljék.
Bubócska álmosan, kócosan, de tisztességesen felöltözve megjelenik a lépcsősor tetején.
- Sziasztok!
- Jó reggelt szép kislány! Gyere csak, gyere, s amint leérsz, irány a fürdőszoba, kócos vagy. Mondd Mara, a lányod minden reggel olyan, mint egy hajas baba?
Erika nevet a jó öreg Domonkos bácsi viccén, abban azért igaza van, hogy meg kellene tisztességesen fésülködni. Szót is fogad.
Mara a konyhaszekrényben matat. Elindul a kávé, folyik egyenletesen, otthonos illata betölti az egész helyiséget. Akkor sem néz fel, amikor Balázs és Boglárka is előkerül, csak odaszól nekik:
- Kész a reggeli, foglaljatok helyet.
A fiú húzza az orrát, nem szereti a paprikás krumplit, reggelire feltálalni, az meg egyszerűen kitolás.
- Ne nézz így, Balázs, ezt kivételesen én főztem, Boglárka a tanúm rá.
Bubócska frissen fésült frizurával ül elsőként az asztalhoz.
- Gyertek már, kérlek benneteket, éhen halok!
Balázs csak néz maga elé, elgondolkodva, de arcáról elszántság tükröződik. Halkan szól, mégis mindenki figyel reá.
- Felhívtam a kórházat. Változatlan az állapota. Ez jó jel. Délután bemehetünk. Beszóltam a munkahelyére is.
Kishúga válaszol:
- Tudom, hogy Apu meggyógyul. Erős és tud küzdeni. Anya, mit főzöl ebédre? Olyat kellene, amit Apu is szeret, és viszünk be neki. Most pedig jó étvágyat mindenkinek, fél nyolc van, mindjárt jönnek a zsaruk.
- Felesleges főzni, két napig altatják.
Marából kitör a sírás, felpattan és elrohan a hálószobába.
A két lány azonnal mozdul, hogy utána menjenek, de Domonkos leinti őket.
- Hagyjátok, most szüksége van a magányra. Egyetek.
Percekig csak az evőeszközök zaja hallatszik.
- Hozom a kávét! – pattan fel a kislány két tányér paprikás krumpli után, és úgy tálalja fel, mint egy hivatásos pincér.
- Ügyes vagy, Erika. Tudod, nekem mi hiányzik? Egy finom cigaretta, de elfogyott. Elmennétek Boglárkával venni egy kartonnal? Ott a kocsim, menjetek azzal. Itt a pénz, vegyetek süteményt is. Jó, Mozart csokit is vehettek. Csak azért, mert reklamáltad.
Domonkos úgy néz Boglárkára, hogy abból azonnal tudja a lány, legalább egy órát távol kell maradniuk.
A lányok távozása után, körülményesen feláll, megkeresi a táskáját, előveszi a bontatlan cigarettás dobozt.
- Gyere ki velem dohányozni. Beszédem van veled.
A kora reggeli szellő tovább lebben, csak hőség marad utána és a rezzenéstelen levegő. Pár perc alatt gyöngyözik az ember homloka, szomj gyötri és legszívesebben bemenekülne a házba, bekapcsolná a légkondicionálót, a tv-t, keresne egy kevésbé hangos adást, majd belesüppedne kedvenc fotelébe, hogy tévénézés álcája alatt szunyókáljon kicsit.
- Nem akarlak felfüstölni, de el kell mesélnem neked egy történetet ahhoz, hogy ne rágja egyikünk lelkét sem többé semmi titok vagy kétely. Azt azonban sose feledd, amit most megtudsz, azt elteheted a lelked legmélyebb bugyrába, hogy onnan sohase vedd elő. De telekürtölheted vele a világot is, felborítva azzal legalább öt ember életét. Örökre és visszavonhatatlanul. Érted, Balázs? Nézz a szemembe!
A fiú szeméből süt a céltalan gyűlölet, láthatóan haragszik az egész világra.
- Köszönöm, Keresztapa, hogy hegyi beszédet akarsz tartani nekem! Már nem vagyok gyerek!
- Ha az lennél, barackot nyomnék a fejedre, elvinnélek egy jó focimeccsre, az levezetné a benned lévő feszültségeket és mire hazaérnénk, elfelejtenél mindent, ami korábban bántana. De felnőtt férfi vagy, viselkedj hát férfi módra! És hallgass végig, ha kérhetlek.
Domonkos kezében remeg a cigaretta. Nem kerüli el Balázs figyelmét, hogy a nyugalom csak külső látszat, a keresztapja is nyugtalan. Eltűnik szeméből a gyűlölet, átadva helyét a kíváncsiságnak és az érdeklődésnek.
- Egy utcában lakunk Mártonnal, együtt járunk óvodába, iskolába, egyszerre tanuljuk meg a távolba köpés technikáját, sokat verekszünk egymással, és vetélkedünk mindenben, de azt nem engedjük, hogy a másikat bárki bántsa. Az egyetemre is azonos karra járunk, jobban ismerjük egymást, mint magunkat. Együtt kajtatunk a lányok után, több - kevesebb sikerrel. Megismerkedünk két barátnővel, először Marával járok, Márton meg Klárival, azután úgy félév múlva megcserélődnek a lányok, de a barátságunk megmarad. Két hónappal később, pontosan harminchárom évvel ezelőtt, négyen állunk az anyakönyvvezető előtt, egy átmulatott éjszaka után, kuncogva, mintha egy jó poén lenne az egész. Húsz perc alatt végzünk, mindkettőnk házassága megköttetik, egymásnak tanúskodva és irány az első étterem. Az összes vagyonunk a diplománk és a négyünk mulatásra összedobott kétezer forintja. Csak egy hiba van, még mindig Marába vagyok szerelmes. Mégis Klári lesz a feleségem. Hét hónap múlva megszületsz, nagy az öröm. Mi leszünk a keresztszülők. Irigylem Mártont, aki igazi apaként pelenkáz, fürdet és büfiztet, már azt sem bánnám, ha lányom születne, csak ne maradjak le a barátom mögött. De Klári nem esik teherbe, szépen lépked a munkahelyén, a ranglétrán, mígnem megtalálom a fogamzásgátlót, amelyet házasságunk egész ideje alatt szed. Elválunk. Céget alapítok, és a munkába temetkezem. Soha nem beszélek Marával a régi időkről, kettesben szinte egyetlen percet sem töltünk. Kapok egy külföldi munkát, oda teszem át a székhelyemet. Anyagilag gyarapodok, de egyedül élek. Nők jönnek, körülnéznek, továbbállnak. Mindegyiknek a pénzem imponál, az, hogy én ki vagyok, és mit akarok, az nem érdekes. Kitörlöm életemből a szerelem utáni vágyat. Járom a világot, nyelveket tanulok, repülőt vezetek, amatőr autóversenyekre járok és belekóstolok a szerencsejátékokba is. Felszámolom a cégem, az ellenértékét pedig sikeresen megforgatom a tőzsdén. És tovább gazdagodom. Szüleim halála után csak azért járok haza, hogy titeket lássalak.
- Miből gondolod, hogy te vagy az apám?
- Nagyon egyszerű. Kizárásos alapon. Én vagyok Mara életében az első férfi, utána meg összejön apáddal. Ha valóban igaz, hogy nem Márton nemzett, akkor csak tőlem származhatsz. Anyád annyira naiv, ártatlan kis vidéki fruska volt, hogy nem volt nehéz elcsábítanom.
A fiú átnyúl az asztal felett, két kézzel megragadja a férfi vállait és megrázza:
- Ha még egy rossz szót szólsz anyámra, megöllek! Érted, keresztapa? És jól jegyezd meg, Kecskéssy Balázs vagyok és Márton az apám!
Domonkos meglepődik. Rémálmaiban sem sejtené, hogy a keresztfiában mekkora indulat és erő feszül. Komolyan mondja! Mielőtt annyira összeszedné magát, hogy remegés nélkül megszólalhatna, Erika futva ideér hozzájuk.
- Megjöttek a rendőrök, Gyertek, veletek is akarnak beszélni.
- Menjetek csak, még elszívok egy cigarettát. Küldenétek Boglárkával egy kávét?
- Miért, az nem jó, ha én hozom?
- Nem, Bubócska, te csak menj és segíts anyádnak ebédet főzni.
Erika sértődötten szalad a bátyja után. Ha ez így folytatódik, Domonkos beleszeret Boglárkába.
A lány öt perc múlva viszi a kávét, Bubócska féltékeny pillantásai kíséretében.
- Köszönöm, Boglárka. Nem fontos a kávé, szeretnélek megkérni valamire.
Gyűrött a lány arca, valami nagyon bántja, mégis készségesen válaszol.
- Miben segíthetek?
- Tudom, hogy Balázst nem sikerült megnyugtatnom és magam is kíváncsi vagyok, ki az apja. Szeretném, ha elvégeznék az apasági DNS vizsgálatomat, s az eredménye köztünk maradna.
- Elkészítessem? És maradjon titokban?
- Ha megteheted.
- Most úgy viselkedsz, mint egy keresztapa.
- Az is vagyok! Balázs keresztapja.
Boglárka közelebb lép a férfihez, lehajol hozzá, úgy suttogja:
- Itt a nászajándékod! – teszi elé az asztalra a borítékot – Átlátok a kisded játékaidon! Ha nem hagyod békén a Kecskéssy családot, a családomat, ígérem, hogy megkeserítem az életed! De nagyon!
Azzal otthagyja az elképedt férfit.
Fojtogató a meleg. A mozdulatlan levegő egyértelműen a közelgő vihar előjele.
Bár az írott sajtó rövid, alig néhány soros hírben közli a robbantás tényét, a bulvársajtó és az internetes újságok megspékelik hangzatos címekkel és talányos fejtegetésekkel. A rendőri védelem ellenére az egyik tévés stáb húsz másodperces helyszíni riportot készít, megmutatva a házat, a füstölgő roncsot, Mártont, amint a hordágyon éppen a mentőbe tolják. Ettől kezdve ég a vonal otthon, a családnál és itt, a rendőrségen. Magyar szokás szerint, megindul a sárdobálás, a vádaskodás, a másra mutogatás.
A kapitány gyors eredményt sürget. Most, amikor fellángolnak országszerte a romák és a homoszexuálisok elleni támadások, a sajtó éhes hiénaként lecsap mindenre és az újságírók igazán találékonyak abban, hogy egy blikkfangos címszó miatt kacskaringós és minden tényt mellőző teóriákat gyártsanak, hirdessenek a médiában, a több bevétel és nagyobb nézettség érdekében.
A reggeli eligazítást követően a főhadnagy útnak ereszti a kollégáit, terepre, talpasok jelszóval, de délután háromra már várja az első információkat. Iszik egy kávét, aznap már a harmadikat, érzi, jobb lenne enni egy szendvicset. Ösztönei azt súgják, hogy e kis szimpla ügy körül még nagy botrány kerekedhet, pedig erre jelenleg semmi jel sem mutat. Mindig arra vágyott, hogy sztárnyomozó legyen, lehet, hogy ez lesz az, amely meghozza a sikert.
- Főhadnagy úr, Kovács tizedes jelentkezem! Kérek engedélyt a reggeli átadására!
- Az engedélyt megadom! No, menj a fenébe, Karcsi, ezt minden reggel eljátszod velem.
- Ferikém, de ebben te is partner vagy!
Kovács tizedes az egyetemi évei alatt megnősül, s felesége, vidéki lány révén, soha nem engedi el a férjét kiadós szendvics csomag nélkül, mert tudja, hogy akár harminchat órát is benn marad a munkahelyén és képes lenne nem enni egy falatot sem.
- Megkaptad már, főnök, a helyszíni jelentéseket?
- Itt vannak az asztalomon, átnézzük mind a ketten, hátha találunk olyan momentumot, amely figyelemre méltó és átsiklottunk rajta.
- Rendben, főnök.
Délután háromkor tíz fiatalember üli körül a rendőrségi tárgyaló asztalát. A főhadnagynak valamennyien beszámolnak a kihallgatásokról, pontosan rögzítve a tényeket, melyek után két-három mondatban a benyomásaikat, magánvéleményüket is hozzáteszik. Kovács tizedes ír, mint egy gép, csak szavakat, töredék mondatokat, adatokat, időpontokat.
- Köszönöm, kollégák. Szép munka! Kérjétek le a nyilvántartásból Réti Róbert adatait és egy óra múlva hozzátok be a kapitányságra. Üldögéljen hatig az előzetes folyosóján. Hívjátok fel Kecskéssyéket, hogy este nyolcra kocsit küldünk értük. A kislányt, Erikát, helyezzétek el valamelyik barátnőjénél az éjszakára. Kérjétek le az APEH-tól Kecskéssy és Kecskéssyné cégének elmúlt ötévi anyagát, ugyanazt a számlavezető bankjától is, és legalább két éves mobiltelefon forgalmát. Dobó úr se maradjon ki a buliból! Hívjátok fel az osztrák kollégákat, hogy nézzenek körül a készséges barát háza táján, szintén két éves mobiltelefon és öt éves bankszámla forgalom kell. Meg természetesen a környezettanulmány. Álljatok rá Dobó úrra, kövessétek, bármerre megy. A szépséges Boglárkánkat se hagyjuk ki. Főleg a modellkedésére koncentráljatok. Választ kérek arra a kérdésre is, miért is akar a fiatal, jól menő orvos és a meglehetősen tehetős nővér látszatházasságot kötni.
A kopott íróasztalon millió cédula, szavakkal, telefonszámokkal, nevekkel, húsz folyamatban lévő ügy hordaléka. A két fiatalember odamegy a sarokban lévő táblához.
- Kérlek, Karcsi, vedd elő a jegyzeteidet, megnézem sorban az eseményeket, mielőtt a kapitánnyal beszélek. Kényes a helyzet.
- A meleg fiú miatt?
- Is. Azt hiszem, ez csak a jéghegy csúcsa.
- Hallgatlak, főnök!
- Majd megtudod a többiekkel együtt. Eredj, szólj oda Petrának, hogy ma este nem megyünk haza.
- Nagyon fog örülni, ma érkeznek a szülei, értük kellene mennem a pályaudvarra.
- Szólj az ügyeletre, menjen eléjük a járőr kocsi.
Kovács tizedes arcán felhő fut át, de már kezében a telefon. A főhadnagy arra gondol, nem jó egyedül élni, ilyenkor azonban nem bánja, hogy a magyarázkodásból kimarad. Öt percre elvonul, meginni egy forró kávét. Ez a tizedik, de nem az utolsó. Nagyot sóhajt és bejelentkezik a kapitányhoz.
- Kapitány úr, tisztelettel jelentkezem. Megoldódott a Kecskéssy ügy. Szeretnék referálni.
- Foglaljon helyet, főhadnagy úr. Hallgatom.
A főhadnagy fél órán keresztül beszél, először elmondja a tényeket, a laborvizsgálat eredményét, bemutatja a kamera felvételről készült fotókat. A kapitány figyelmesen nézi a fotókat, kissé több ideig nézi azt a felvételt, amelyen Mara éppen kiszáll az autójából.
- Köszönöm a jelentését. Kérem, hozza be valamennyi érintett adatlapját. Hallgassák ki Rétit, rövid úton megkapja a letartóztatási parancsot. Beszélek a főkapitánnyal, nehogy a homoszexuálisok fellázadjanak. Teljes hírzárlatot kérek.
- Értettem. Engedélyt kérek egyéb körülményeket és a feltételezéseimet ismertetni!
- Hallgatom.
Újabb húsz percig feszülten figyel a kapitány a főhadnagyra. Arcán nyoma sincs az érzelmeknek.
- Alapos munkát kérek. Ha a feltételezése igaz, egy robbanó bombát kerülgetünk. Kérem, minden fejleményről tájékoztasson.
SZERELEMKANYAR 3. rész
A rendőrségi kihallgatások után Domonkos elbúcsúzik, dolga van, de estefelé jelentkezik. Mara kicsit csodálkozik a távozásán, de nem szól semmit. Érdekes, amikor búcsúzóul átöleli a férfi és a fülébe súgja, vigyázz magadra, szívem, nem érez semmit, ez nem a szeretett ölelése. Márton simogatására vágyik. De nagyon.
Erika kikíséri Domonkost, kinyitja neki a kaput és utána néz, amint befordul a sarkon a főútra. Elkezd cseperegni az eső, megnyomja a kapuzárót és rohan a házba, mert egyre szaporábban zuhog, dörög az ég, apró tócsákba gyűlik a kocsibejáró burkolatán a víz.
Amióta a tévé húsz másodperces híradása világgá kürtöli a történteket, égnek a telefonok. Kénytelenek kikapcsolni valamennyit, egyedül Balázs csipogója működik, erre kapják a kórházból az üzeneteket Márton állapotáról.
Lívia többször próbálja elérni Marát, kétségbeesetten próbálkozik, a cégénél is keresi, hogy elmondja, az APEH és a vámhatóság átfogó vizsgálatot kezdett, mázsaszám kérik az iratokat, átnézik öt évre visszamenőleg a szerződéseket, szálanként átnyálazzák a számlakivonatokat és kérdeznek mindenkit mindenről, jegyzetelnek, de nem mondanak se jót, se rosszat. A főkönyvelőt a gutaütés kerülgeti, de őt magát is, mert izzanak a telefonvonalak, minden szállító és megrendelő érdeklődik, részben Márton állapota, részben a folyamatban lévő gazdasági ügyeikről.
Mária nővér ebéd után bemegy a rendelőbe, és Balázs csipogójára üzenetet hagy: a Réti úr hamarosan az ügyeletre kerül. Bízik benne, hogy a kisdoktornak van annyi esze, hogy ebből megérti a dolgok állását. Ha már úgyis ömlik az eső, lemegy az étterembe és megebédel. Kivételesen vesz egy szelet tortát is.
Balázs elolvassa az üzenetet, bólint, így gondolta.
- Vége. Megvan a tettes.
Mindhárom nő felkapja a fejét.
- Menjünk be Apához a kórházba. Este nyolcra meg bemegyünk a rendőrségre. Ne, ne kérdezzetek semmit. Erika, a kapu mellett, jobbra, a sarok előtt, áll egy sötétkék autó. Menj oda és mondd meg a benne ülő nyomozóknak, hogy bemegyünk a kórházba. Siess vissza.
A kislány megkérdezné, miért éppen ő menjen, de nem mer szólni, mert bátyja tekintete semmi jót sem ígér. Jobb, ha gyorsan elindul.
- Boglárka, édesem, vidd el magaddal Erikát, Anya kocsijával menjetek, úgyis át kell öltöznöd, közben egyetek egy fagyit és hat óránál hamarabb ne érjetek be a kórházba. Kérlek, most ne kérdezz, majd később elmondom. Anya, tíz perc múlva mi is indulunk, Apa kocsijával megyünk. Addig elkészülsz, ugye? Nem tudod, hol tartja Apa a mobilját?
-De kisfiam…
- Hol tartja?!
- Az íróasztala fiókjában, a bal oldaliban…
- Rendben.
Balázs magához veszi az apja mobilját, amely szokás szerint némára van állítva. Felhívja a kórházat és beszél az ügyeletes orvossal, aki szakszerűen, de lélektelenül referál, mintha csak egy kollégájának referálna. Megkapja Márton mindazt az ellátást, amelyet ilyen esetekre a protokoll előír. Fejből tudja az egyetemi professzorának a számát, aki ebben a kórházban főorvos. Készséges a prof kedvenc tanítványával és megígéri, hogy utána néz az apja kezelésének, holnap reggel hívja fel ismét. Tudja, hogy ennél többet most nem tehet az apjáért. Azaz dehogynem, de annak már semmi köze sincs az egészségügyhöz.
Megkeresi a munkavezető telefonszámát, felmegy az emeletre, a szobája ajtaját behúzza maga után.
-Jó napot, Béla bácsi. Kecskéssy Balázs vagyok.
-Jó napot, fiam, hogy van a nagy fehér főnök?
-Köszönöm, állapotához képest jól. Hol tetszenek dolgozni?
-Hűvösvölgyben, a Cifra utca 28-ban.
-Fél óra múlva ott leszek, tessék szíves megvárni.
-Jól van, fiam, várom.
Odacsipog Mária nővérnek, hogy hívja fel apja telefonszámán. Egy perc múlva rezeg a mobil.
-Kézcsókom, Mária. Köszönöm az üzenetét.
-Jó napot, doktor úr. Miben segíthetek?
-Ott dolgozik még a barátnője a központi bűnügyi laborban?
-Tegnap még ott volt.
-Szükségem lenne azokra a leletekre, amit a rendőrségnek átadtak.
-Rendben, majd csipogok. De az otthoni számomon hívjon.
-Hálásan köszönöm.
Kattan a telefon, Mária nővér nem kíváncsi a hálálkodására.
-Szia, Tutyi! Balázs vagyok!
-Csőváz. mondd…
-Hackerkedsz még mindig?
-Naná. jó pénzért, mindent…
-Meg tudod állapítani, ha valaki feltöri a céges rendszert?
-Naná, még azt, hogy honnan… kinek kell?
-Nekem. Egy órán belül jelentkezem a mailen. Megfizetem…
-Doki, neked ingyen lesz…
Odakinn a zápor után kisüt a nap. Ideje indulni.
H a kinyitom a szemem és itt lesz Mara, megbocsát nekem…Nem tudok mozdulni sem, mindenem fáj…de hallom a beszélgetést…találgatják a nővérek, megmaradok avagy sem…a főorvos szerint kritikus az állapotom…rendőrök is jönnek, mennek…sustorognak az orvosokkal…nem értem, mit…matatnak rajtam…nem tudok szólni…nem fáj semmim…csak azok az ólomsúlyok ne lennének…elhagy az erőm…pedig a szarufákat egyedül is arrébb teszem…mi történt?...nem emlékszem..hol van Balázs?...orvos a fiam, tudja mit kell tenni…szóljatok a fiamnak!...ne engedjétek ide Bubócskát…ne lásson ilyennek…az apja nem lehet gyenge…csak Balázsnak Mondjátok meg… Marának sem… szeretem… biztosan tudja… ha nem is mondom… valaki két kezébe fogja a kezemet… Mara… csak Mara lehet… finom az érintése… simogatja az arcomat… gyengéden… mint mindig… nem tudom kinyitni a szemem!
-Maaa…
-vagyok, szívem…
Az asszony szemében remegnek a könnyek, nem mer sírni, Márton felé erőt kell sugározni, hogy érezze, mellette van.
-Asszonyom, tovább kell altatnunk a férjét, jobb, ha most elmegy… úgysem tudja, hogy itt van…
Ne, ne menj el… érzem, hogy mellettem vagy… szükségem van rád…
-Márton, kedvesem, jön Balázs is… hamarosan… tudod, mindent megtesz érted… légy türelemmel…
A nővérke altatót fecskendez az infúzióba, határozott mozdulatokkal megigazítja a férfin a takarót, letörli az arcát egy langyos vizes törülközővel.
-Jöjjön, asszonyom, most pihenésre van szüksége a férjének…
-Kinn, a folyosón, ugye megvárhatom a családomat?
-Persze, foglaljon helyet. Megkínálhatom egy kávéval? Most készülök kávézni… jobb, mint amit az automata ad.
-Köszönöm. Mivel tartozom?
-Semmivel, asszonyom. Semmivel.
Marának jól esik a kávé, forró és erős. Hol lehet Balázs? Nem mond semmit, csak kiteszi a kórháznál, és elhajt. Érdekes, mintha lenne egy horpadás Márton kocsiján, mintha belementek volna.
Vagy csak képzelődik?
A kapitány a szokásos félmosolyával körülnéz a nagy teremben, ahol munkatársai körülülik a tárgyaló asztalt és sorban, egymás után, tömören beszámolnak a délutáni munkájuk eredményéről, miközben zörögnek kezükben a papírok, a jegyzetek, bankszámla kivonatok, jegyzőkönyvek. Lassan négy csomópont körvonalazódik, négy egymástól független ügy.
Az ügyeletes tiszt felszól a portáról, hogy Kecskéssy Balázs a főhadnagy urat keresi.
-Feri, csak dolgozzatok, majd beszélek a fiatalemberrel.
A kapitány középmagas, inas, sportos alkatú, aki a két emeletet még mindig futva teszi meg, s ha nem lenne fehér a haja, bárki azt hihetné, hogy valamelyik ifjú nyomozónak sietős a dolga.
A földszinti kihallgató szobában a két férfi kezet fog, bemutatkoznak egymásnak. Egyforma magasak, azonos alkatúak. A fiatalembernek ismerősnek tűnik a kapitány, pedig biztos abban, hogy először találkoznak.
-Kicsit korán jött, nyolcra várjuk a családot.
-Szeretném megóvni a család becsületét, és ha lehet, feljelentést is tennék.
-Hallgatom, Kecskéssy úr! Foglaljon helyet.
Balázst zavarba ejti a kapitány rebbenéstelen tekintete.
-Bizonyára már tudják, hogy Réti Róbert a betegem, a Szent Anna Kórház ügyeletén találkozok vele, amikor behozzák törött bordákkal, véraláfutásokkal az arcán. Messzire lerí róla a homoszexualitás, színtelenre festett körmei, púderezett arca miatt az egész ügyelet rajta nevet. Megpróbálok vele úgy beszélni, mint bárki mással, erre félreérti, és gyógyulása után is hívogat, először csak a kórházban, utána a körzeti rendelőben is. Kínos lett számomra. Egyik ügyeleten Boglárkával kávézás közben elbeszélgetünk az élet furcsaságain. Mindkettőnk háta mögött megy a susmus a kollégák között. Rólam feltételezik, hogy latens homokos vagyok, róla pedig, hogy egy kékharisnya, mert megközelíthetetlen.
-és elhatározzák, hogy névházasságot kötnek… csak arra nem számítanak, hogy egymásba szeretnek. És ezt Réti úr nem tudja elfogadni.
Sajnálom Robit, egy szeretetre éhes gyerek, aki elveszti a fejét. Az Apám sérülése kapcsán kiderül, hogy nem a vérszerinti apám. De Bubócskának, azaz Erikának, a húgomnak sem, mert steril.
-Gyorsan feldolgozza a dolgot, milyen higgadtan beszél róla!
-Nézze, nincs jelentősége. Kecskéssy Márton nevel fel bennünket, Anyával nagy szeretetben élnek és az lenne a kérésem, hogy ez ne kerüljön ki a nyilvánosság elé.
-Talán a tényeket is töröljem ki a jegyzőkönyvekből?
Nem kerüli el a figyelmét, hogy a fiatalember keze ökölbe szorul.
-Nem ezt kérem, kapitány úr! Nagyon jól tudja, hogy a sajtó harap mindenre, amiből szenzációt csinálhat, és ha nem elégségesek ehhez a tények, akkor kitalálnak köré egy hihető történetet.
-Netalán Réti Róbert úrból is faragjunk egy heteroszexuális férfit? Csodákra mi sem vagyunk képesek!
-Kár gúnyolódni! Miért nem elég, hogy szerelemféltésből történt meg ez a szerencsétlen dolog? Vagy Önöknek is kell a szenzáció? Azzal is szolgálhatok.
-Kíváncsivá tesz!
-Apámmal közös a tetőfedő cégünk, ezért ezennel, mint a Kft. egyik ügyvezetője, feljelentést teszek ismeretlen tettes ellen, mert az import szarufák 20 %-a minden szállítmánynál selejtes. A felhasználhatatlan, sérült szarufákat két éve egy Androméda Kft. veszi meg, teljes beszerzési áron és a saját költségén szállítja el a különböző építkezési területekről. Rendszerint készpénzben fizet, három hónapos késéssel.
-Mit tud még az Androméda Kt.-ről? Hová szállít? Ki a tulajdonosa?
-Sajnálom, ezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni.
-Arra biztosan tudja a választ, hogy a menyasszonyának miből telik fényűző életre? Mert, beláthatja, hogy a nővér fizetéséből nem telik luxusra.
-Háziasszonykodik szabadidejében, meg divatbemutatókra jár, mint manöken.
-Látott ezekről fényképeket?
-Nem, elég, hogy látom élőben. Időnként elmeséli a sztorikat, és jókat nevetünk.
A kapitány szokásos félmosolya most nem ér célba, inkább egy cápa vigyorára hajaz.
-Milyen viszonyban áll Dobó Domokossal? Mióta ismeri?
-A keresztapám. Apám gyerekkori barátja.
-Gyakran jön Magyarországra?
-Évente egy-két alkalommal.
-Van barátnője?
-Tudomásom szerint nincs.
-Ismeri Boglárka szüleit?
-Nem, most akartunk elmenni hozzájuk.
-Hogy hívják a menyasszonya testvérét?
-Nincs testvére.
-Mit tenne, ha a menyasszonyáról megtudna valami meglepőt?
-Megbeszélném vele.
-Annak ellenére elvenné feleségül?
Igen.
Mennyire nyereséges a cégük?
Adózás előtti nyereségünk tavaly 8 millió volt.
-Vettek fel osztalékot?
- Nem.
- Mennyi a maga tiszteletdíja?
- Havi százezer.
- Mennyit keres a cég főkönyvelője?
- Bruttó nyolcszázezret.
- És az apja titkárnője?
- Háromszázezret.
- Milyen gyakorisággal nézi át a cég számlakivonatait?
- Nem nézem át, nem az én dolgom.
- Kinek a feladata aláírni a banki átutalásokat?
- Apámnak, távollétében a főkönyvelő és a titkárnő ír alá.
- Jó üzletembernek tartja az apját?
- Nem. De nagyon jó mérnök.
- És maga ért az üzlethez?
- Nem. Orvos vagyok. A gyógyításhoz értek.
- Szokott az édesanyja fahéjas almás pitét sütni?
- Igen.
- Hol született az édesanyja?
- Hajmáskéren.
- Jó, akkor végeztünk.
- Nem kell a feljelentést aláírnom?
- Szükségtelen, már hivatalból indítottunk eljárást. Jöjjön, pár perc múlva megtud mindent.
Főhadnagy úr, rohan a folyosón a tizedes, várjon, a kapitány úr maga akarja elmondani a családnak a történteket!
A tárgyalóban együtt az egész bagázs, Erika kivételével. Mara kisírt szemmel nézi maga előtt az asztal erezetét, mintha abból merítene erőt, mert semmi jót nem ígér az esti rendőrségi beszélgetés. Boglárka idegesen igazgatja a haját, hol lehet a vőlegénye? Otthon átöltözött, mélyen dekoltált nap sárga ruháján megakad minden férfiszem. Bezzeg Domonkos magabiztosan, szétvetett lábakkal, hanyag tartással üldögél az asztal túlsó felén, jobb kézzel dobol az asztal szélén.
Balázs a kapitánnyal együtt érkezik, majd odahúz egy széket az anyja és a menyasszonya közé, érezhessék mindketten, hogy számíthatnak reá.
A kapitány csak Marát nézi, neki beszél, mintha a többiek ott sem lennének.
- Asszonyom, bár a mondandóm csak Önnek szól, azért kértem, hogy valamennyien itt legyenek, hogy közvetlenül választ adjunk az esetleges kérdéseikre, ne maradjon senkiben kétely. Ígérem, érdekes lesz a beszélgetésünk. És fordulatos is. Ami a robbantást illeti, valóban Réti Róbert követte el, szerelemféltésből. Amikor Erikától értesül Balázs eljegyzéséről, azonnal bosszút akar állni, és nem jut eszébe más mód, mint a robbantás. Számos bizonyíték mellett az éjszakai kamera felvételén is tisztán látszik, amint a fiatalember az autóra dobja a Molotov koktélt. Vallomásában elmondja, nem akar senkinek ártani, csak az emberséges, fiatal orvosnak akar üzenni ilyetén módon. Drága mulatság, öttől tíz év szabadságvesztéssel jutalmazza a bíróság. Persze, személyi sérüléssel kicsit többet is kaphat. Sajnálatos módon, asszonyom, megsérül a férje, akit azonnal műteni kell. A kórházban aznap este egyszerre öt műtőben folyamatosan műtenek és a nagy keveredésben a fia, Kecskéssy doktor, rossz információt kap az apja vércsoportjáról és az én utasításomra a helyszínelő kollégáim nem engedik, hogy a laboros kisasszony magyarázkodjon. Amikor a doktor úr Mária nővéren keresztül megpróbálja a rendelkezésünkre álló leleteket megszerezni, a téves információt kapja meg. Felkeveredik az állóvíz, ahogyan arra számítottam. A fia, asszonyom, nyomozni kezd és bevallom, figyelemre méltó eredményeket ér el, néhány óra alatt. Láncreakcióban következnek az események. A hivatalos helyszínelés során kiderül, hogy a férje cégénél a főkönyvelő és a titkárnő évek óta kisebb-nagyobb összegeket emelnek le a bankszámláról, amolyan ingyenes hitelként használják, majd vérszemet kapnak, mert mindketten élvezik a férje feltétel nélküli bizalmát, s miután egyes vevők készpénzben fizetnek, abból sikkasztanak is rendszeresen. No, nem sokat, 50-500 ezer forintot alkalmanként. Csakhogy ezek az alkalmak egyre gyakoribbak. Egy órán belül előzetesben lesz mindkét sikkasztó. A bűnszövetkezetben elkövetett sikkasztásért alaphangon 3-8 év kapható. Gyakorlott kollégáim pontos munkájának köszönhetően kiderül, hogy a céghez egy osztrák cég közbeiktatásával a szarufa beszállító egy orosz érdekeltségű vállalat, amelynek immár 10 éve Dobó úr a tulajdonosa. Sajnálatos módon, öt éve a leszállított szarufák 20 %-a selejt, melyet azonnal átvesz egy Androméda nevű kft, készséggel saját költségén elszállítva azokat egyenesen az építkezésekről. És mindig készpénzben fizet. Ennek a svájci offshore cégnek a tulajdonosa Balogh Boglárka kinn élő féltestvére. Az Androméda a sérült, hibás szarufákat visszaszállítja az orosz céghez. Csak közben megspékeli metamfetaminnal, meszkalinnal, ópiummal, morfiummal, metadonnal. Ez utóbbi kettőt Boglárka szerzi be a kórház alapítványán keresztül. Annyira gördülékenyen mennek a dolgok, hogy Dobó úrnak már-már gyanús a dolog. Kitalálja hát, hogy az Ön férjével versenyezzenek, hol ebben, hol abban, ezért a verseny állásának követése érdekében egymás számítógépéhez elérést biztosítanak. Sajnos, Kecskéssy doktor is rájön arra, hogy valaki feltöri a cég adatait és majdnem veszélybe sodorta magát, szerencsére a hacker barátja visszatart néhány veszélyes információt. Dobó úr is érzi a veszélyt, ezért svájci barátjával kitalálják, hogy kellene egy beépített ember a Kecskéssy családba, hiszen mégiscsak feltűnő lenne, ha Dobó Domonkos úr a szokásos félévenkénti megjelenése havi gyakoriságúvá válna. Hozzák hát össze Balázs keresztfiát Boglárkával. Az apropó akkor adódik, amikor Réti úr megjelenik a kórházban és Kecskéssy doktor tisztességesen ellátja. Boglárka addig duruzsol a fiatalembernek, amíg el nem hiteti vele, hogy tetszik a fiatal orvosnak. S innen csak egy lépés, hogy a közös éjszakai ügyeleteken a szép nővérke kávézás közben előadja a fiának a nagy jelenetet, mely szerint a háziasszonykodása miatt jól jönne neki egy névházasság, s ez megoldaná a Balázsról terjedő másságára utaló pletykák megszűntetésére is. Csak két dologgal nem számolnak: egyrészt azzal, hogy egymásba szeretnek, másrészt Réti Robi reakciójával. Egyszóval asszonyom, itt mindenki közvetve vagy közvetlenül Dobó Domonkos úr áldozata. Most megkérem a kollégáimat, hogy Dobó urat kísérjék át a kihallgató szobába, mert egy ideig a vendégszeretetünket élvezi. Az osztrák kollégák jóváhagyásával. Balogh Boglárka egyenlőre szabadlábon védekezhet. Kecskéssy úr, megkérhetem, hogy fáradjanak ki a menyasszonyával a várószobába, még az édesanyjával kettesben szeretnék néhány szót váltani.
Domonkos felpattan:
- Remélem, bilincset is kapok?
A kapitány nem válaszol, odalép az ajtóhoz, kinyitja, két kollégája azonnal belép, egyik kezében ott a bilincs. Domonkos elsápad. Vége a játszmának. Benyúl a zsebébe, megnyom egy gombot a mobilján. Az ügyvédjénél megcsörren a telefon.
Balázs feje megfájdul, most érti csak meg igazán a kapitány délutáni kérdéseit. Közben bejön egy rendőrnő, kitessékeli Boglárkával együtt a folyosóra.
Mara feláll, elgémberedett a lába, lüktet a feje.
A kapitány becsukja az ajtót, odalép Marához, átöleli:
- Csodálatos vagy, Mara. Köszönöm, hogy felnevelted a fiunkat. Ha szóltál volna…
- Ha nem lett volna az a kis barna lány…
- Ő lett a feleségem…Nézd, hoztam neked valamit…
Elengedi az asszonyt, benyúl a zsebébe, előhúz két orvosi igazolást.
- Fogd, csak, szívem. Az egyik arról szól, hogy Balázs az én fiam, a másik meg arról, hogy Erika a férjed lánya. Rád bízom, mire használod.
- Köszönöm. Ugye, segítesz Boglárkának?
- Csak nem gondolod, hogy a jövendő menyemet börtönbe dugom? De van egy feltételem!
- Feltételed? Mi lenne az?
- Süss nekem fahéjas almás pitét.
0 Megjegyzések