Azt mondom, még, még…!
Vállat vonsz, elég, elég…
Szeretni sosem elég,
messzebb vagy,
mint földhöz az ég.
Karjaim fáradt indaként
lehanyatlanak,
magához ránt
az alkonyat.
Szeretni sosem elég,
messzebb vagy,
mint földhöz az ég.
Magához ölel a sötétség.
Keresd a fényt, a fényt…!
Szeretni sosem elég…
Néha a földhöz
simul az ég.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések