Megszöktek a szép szerelemes szavak,
ifjúságunk integet és nem marad,
könnyeink kiejtett kérdései kút,
elmúlt szerelemre szűrt emlék a múlt.
Megszökött már a gondtalan éjjel,
borízű bókok, flörtök, ölelések,
állomás üres, holt sín, semmi vétek,
maró álmok, örök éber kéjjel.
Már csak a holdfény csorog régi módon,
tükre tele, benne sűrű szorgalom,
fényében folyvást ezer öleléssel,
múlik most is az éj, ős-szenvedéllyel.
0 Megjegyzések