akár a jó gipsz megköti a semmit
itt hol a szél szív-sejtavart kavar
s távoli szoknyád olvadása hevít
idő-nedvbe mártott spongya a világ
fölöttem az ég csillagmintás vászon
ha rád gondolok lüktet a horizont
a messzeségben szerelmünkkel játszom
nézd ma tüdőddel lélegzik az ihlet
téged olvas itt a szorgos képzelet
ha fotód nézem boldogít varázsod
de ajkam nem mozdul csak az én nevet
magányhangzókkal és idegkötőkkel
furcsán foszforeszkál a gramatika
s ebben a nagy nyelvtani félhomályban
te vagy a mindenséget fénylő szikra
0 Megjegyzések