Nagy pelyhekben esik a hó. Még öt perc és mehet haza. A kollégái az íróasztalukon pakolgatnak, összerakják a dossziékat és glédába állítják az asztal szélén, hogy a többi helyen letörölgethessen a takarító, ha éppen a második nap van. Hiszen takarékossági szempontok miatt csak kétnaponta takarítanak az irodákban, igaz, ha valaki panaszkodik, hogy egyhetes a por az asztalán, a vállalkozó rögtön válaszol, ma van a másnap, amikor munka után tisztára varázsolják az irodákat az alkalmazottai. Igazából csak pénteken érdemes elpakolni, mert négy napig úgysem történik semmi.
Nyitva hagyja hát Réka az asztalán az ügyiratokat, senki sem néz bele, el sem intézi, és reggel megspórolja a keresgélést, éppen hol tart az ügyben. Inkább kimegy a mosdóba, hogy helyrehozza a sminkjét.
Számára fontos, hogy csinos legyen és ápolt, hogy megforduljanak utána a férfiak, ha már Béci hetek óta rá sem emeli a tekintetét. Egyre nehezebben tartja magát, hogy továbbra is a kívánatos, ám a családja mellett elkötelezett fiatalasszony maradjon.
Még kell egy hangyányi parfüm, éppen annyi, hogy Bécike osztályfőnöke megérezze, és szokása szerint mélyet lélegezzen belőle. Határozottan jóképű a tanár úr, vele egykorú lehet, és nőtlen, legalább is nincs gyűrű az ujján. Karolinnal, ötéves kislányával együtt, rendszerint öt órára érnek oda Béciért az iskolába és a tanár úr úgy intézi, hogy válthassanak néhány szót, amíg a kisfia előkeveredik, félig felöltözve a tornateremből. Minden percet kihasznál, ha kosarazni lehet. Az edzője szerint tehetséges, nagy játékos válhat belőle.
A két gyerekkel hazasétálnak, közben beszélgetnek, majd betérnek a közértbe, megvenni a másnapi reggelihez és uzsonnához a friss zsemléket, a felvágottat és a gyümölcsöt.
A lakótelep előnye, hogy itt minden elérhető gyalogosan, az iskola, az óvoda, a kis közért, a játszótér. A gyerekekkel közös egyórás séta a nap fénypontja. Csacsognak, mesélnek a napjukról, kérdezgetnek, sokat nevetnek. Karolin még igazi kis kajla kutyakölyökként szökdécsel, futkos, nem bír egy helyben maradni. Bécike kiskamaszként is érzi, hogy kötelessége figyelni a húgára, főleg mostanában, amikor az édesanyja igen szórakozott. Ezt onnan tudja, hogy olyat is megenged nekik, amelyeket korábban szigorúan tiltott. Most is engedi őket a játszótéren hógolyózni, sőt, maga is beszáll a játékba.
Húsz perc alatt kifáradnak és mennek haza, mert átázott a sapkájuk, kesztyűjük, az arcuk pedig olyan piros, mint az alma, melyet a Papa kertjében szedtek az ősszel.
A két szoba, két fél szobás lakás a nyolcadikon igazi puha fészek. Kellemesen meleg és kényelmes, otthonos, amely Rékának köszönhető. A két félszoba a gyerekeké. Bécikéé kékre festett, Karoliné rózsaszín, de tökéletesen egyforma a berendezése, fehér gyerekbútor, kis televízióval. Addig, amíg a kisfiúnál az autók és az összerakós játékok uralják a polcokat, a kislánynál babák, kézimunkák, kirakós játékok várják, hogy végre játszanak velük.
Átöltöznek az otthoni ruhákba és mindenki teszi a dolgát. Karolin játszik, Bécike átnézi a leckéit, Réka pedig készíti a vacsorát.
Zöldborsó főzelék lesz virslivel, utána alma. Nincs vele sok baj, most ideje sem lenne másra, mert mosni is kell. A mosógép szárítós, még ma kivasalhatja a ruhákat. A fürdőszoba tükörben nyúzottnak tűnik, amikor leszedi a sminket. Nem, a gyerekek nem láthatják ilyen sápadtnak. Vissza minden, alapozó, pirosító, halvány rúzs.
Először Karolin szobájába megy, ahol a kislány elmélyülten színezi a kifestőt.
- Nyucika, ne nézd meg, majd megmutatom, ha kész lesz.
- Jól van, Karolin, szólok, ha kész lesz a vacsora. Kapok egy puszit?
Persze, hogy kap.
Átnézi Bécike leckéjét, tulajdonképpen mindent jól megoldott, ám az írását bárki képes lenne macskakaparásnak nézni.
- Kisfiam, ezt még te sem tudod elolvasni!
- Dehogynem, Nyucika, hidd el, még a tanár úr is megérti, mit írok.
- Az a baj, Bécikém, hogy én nem tudom elolvasni. Nézd csak, itt a kedvenc olvasmányod, másolj le két oldalt és gyere ki hozzám, a konyhába, és felolvasod, amit írtál. Rendben?
Bólint a gyerek, Réka megsimogatja a buksiját és megy a dolgára.
Eltűnik arcáról a mosoly.
Másnap rántott hús lesz, sárgarépás rizzsel. Ma bepanírozza a húst, hogy csak sütni kelljen. Abból nem enged, hogy a gyerekeivel a szabadban töltsön egy órát.
Fogalma sincs, mikor ér haza a férje, ám már nem is nagyon érdekli. Három hónapja alig szólnak egymáshoz és Béci roppant vigyáz arra, nehogy hozzáérjen, még a kezéhez sem, amikor elé teszi a vacsorát. A férje befizeti a lakásrezsit, a közös költséget és a törlesztő részletet, de a háztartáshoz egyetlen fillért sem ad, azt Rékának kell kigazdálkodnia, a két gyerek iskolai költségeivel együtt.
A közös franciaágy fele jéggé fagyott, mert Béci a nappaliban alszik, pontosan kilencvenkét napja. Az asszony már nem is hibáztatja magát, elég volt az önmarcangolásból. Ezerszer végig gondolta, mit rontott el, de nem tud rájönni, a férjét pedig hiába kérdezi, csak hümmög, adj időt, majd rendbe jön minden. De minek kellene rendbe jönnie? Azt még elfogadja, hogy tizenkét évi házasság után kopik a szerelem varázsa, de hová tűnt az a nagyfokú szexuális szenvedély, amelyről azt hitte, hogy sohasem múlik el, s megtart életük végéig.
Réka nem tud így élni, szerelem és szexus nélkül, neki igenis hiányzik a becézés, az együttlétek, az utánuk következő meghitt beszélgetések, ahogyan hiányoznak a gyerekekkel közös bolondozásaik is.
A gyerekek gyorsan alkalmazkodnak az új helyzethez, hogy apjuk hétköznaponként nyolc körül bemegy hozzájuk, amikor már megfürödve, pizsamában, alváshoz készülődnek és néhány percet elbeszélget velük, majd jó éjt-puszit ad és másnap estig nem látják, ahogyan a hétvégeken sem, mert Nyuci rendszerint elviszi őket Nagyiékhoz, Gödre. Ott azután vasárnap estig kedvükre játszhatnak a Papával, Nagyi meg finom süteményeket süt. Ha pedig Papát gyötri az isiász, ott van Pajkos, a zsemleszínű Labrador, a fáradhatatlan játszótárs, akivel fáradhatatlan a kerti játékokban.
Hány borsószem van a főzelékben? Egyszer ráérő idejében megszámolja. Ma nincs ideje rá, még ki kell vasalni, ha a gyerekek már alszanak. Egy óra alatt végez, utána letusol és netezhet éjfélig. Marcsi barátnője vett magának egy új számítógépet és odaadta neki a laptopját, hozzá a mobil internetet, hogy ne unatkozzon, ha már nem meri felvállalni a válást. A nappaliban ott a számítógép, azon van net is, de Béci kisajátította magának. Sokszor hajnalig ott ül a gép mellett.
- Réka, nem jó ez így. Úgy éltek egymás mellett, mint két idegen. Csinos, fiatal nő vagy, váljatok el. Két gyerekkel is találhatsz magadnak egy rendes férfit.
Mit vitatkozzon Marcsival, amikor igaza van. Hátha mégsem lesz válás! Visszatalál hozzá Béci, csak idő kérdése.
Beledob két pár virslit a lobogó vízbe és megteríti az asztalt. Automatikusan négy személyre terít, ha Béci valamikor hazaér, csak meg kell, melegítse a főzeléket. A virslit sütve szereti, az két perc a mikróban.
- Nyuci, készen vagyok az írással! Felolvassam?
- Nem, kisfiam, kész a vacsora, szólj Karolinnak, vacsorázzatok. Én addig elolvasom, jó lesz?
Réka egy pillanatra kinéz az ablakon. Elállt a hóesés. A szemben lévő tízemeletes panel ablakai égősorokként világítanak. Lassan mindenki hazaér. Csak Béci furikázik Volvójával a városban.
Karolin legszívesebben húst enne hússal, két virslit kér és csak fél merőkanálnyi főzeléket.
- Kenyeret is kérek, Nyuci, de fehéret!
Bécike szereti a főzeléket, két tányérral is eszik, de azzal az egy szál virslivel sehogyan sem boldogul.
- Nyucika, elcseréled nekem a virslit egy szelet csokis kekszre?
- Én is kérek kekszet!
- Rendben, gyerekek, de az almát is meg kell enni! Most pedig felolvasom, mit írt Bécike! De ne nevessetek!
Réka mókázik, félreolvassa kisfia írását, hogy nevessenek rajta. Amikor az almacsutkák ott virítanak a gyerekek tányérján, befejezi a mókát, ideje fürödni és lefeküdni.
Karolint fél óra kádban ázást követően alig tudja kirimánkodni a vízből. Bécike önállóan megfürdik, ez idő alatt mesét olvas a kislánynak, akinek szemhéja lecsukódik a mese végére. A jó éjt puszinál már az igazak álmát alussza.
- Nyucika, kiteregessek?
- Köszönöm, kisfiam, menj csak, pihenj le. Holnap nulladik órád lesz.
- Szeretlek, Nyucika!
Úgy öleli át anyját, mintha nem aludni, hanem nélküle menne nyaralni egy hétre.
- Aludj jól, kisfiam!
Gondosan betakargatja a kisfiát, ad neki egy puszit és behúzza maga mögött az ajtót.
Kiteregeti a megszáradt ruhákat, hogy kiengedjék magukból a gőzt.
Megérkezik Béci, éppen csak köszön és megy a konyhába vacsorázni. Réka behúzódik a hálószobába, nem akarja zavarni a férjét. Hallja, amint vacsora után bemegy a gyerekekhez. Karolin nem ébred fel, csak Bécikével vált néhány szót. Utána letusol és bemegy a nappaliba, becsapja maga után az ajtót.
Fél kilenc.
Mire elmosogat és kivasal, elteszi a szekrénybe a ruhaneműket, féltizenegy. Letusol. Olyan fáradtnak érzi magát, mint talán még soha korábban. Ha most bejönne Béci, megölelné, és úgy simogatná a hátát, mint régen, hópehelyként elolvadna a karjaiban.
Ám a nappali felől egy hang sem hallatszik.
Marad a magányos játék, csevej a chaten egy ismeretlen férfivel.
Kell, hogy valaki figyeljen rá.
Kell, hogy valaki udvaroljon neki.
Kell, hogy valaki nőnek tekintse.
Harminckét éves nőként nem szórhat hamut a fejére. Frusztrált, kielégítetlen nőként nem lehet teljes értékű anya sem. Előbb-utóbb a munkája is kárát látja, pedig éppen most lenne szükség a munkahelyére, amikor az egyetlen társaságát a gyerekein kívül a kollégái jelentik, akik persze mit sem tudnak a magánéleti gondjairól.
Kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy Bécin kívül is van férfi ezen a világon. Ott van például Ádám, akivel az egyik ismerkedési oldalon minden éjjel chatel. Kellemes, szellemes, humorral átszőtt éjszakai beszélgetéseik jelentik az asszony számára a nap lényegét, amikor végre önmaga lehet, érzékeny, szeretetre éhes nő.
Kiderül, hogy a férfinek is két gyermeke van, mint neki, egy kislánya és egy kisfia. A felesége teljesen elhidegült tőle, egyre fontosabb a karrierje, mint a családja, pedig neki feleség kell elsősorban, nem pedig a pénzkereső asszony. Hamarosan beadja a válópert, az asszonynak otthagyja a lakást, de a gyerekeket nem. Biztos, hogy a feleségének van valakije a munkahelyén, mert úgy jár dolgozni, mint aki a divatlapból lépett ki. Hogyan lehetne másként, hogy nem sokkal a gyed után máris középvezető lett, magas fizetéssel és prémiummal. Ráadásul az ágyban egyre nagyobb teljesítményt vár el tőle, melynek nem tud már eleget tenni. A munkahelyén is gyűrűznek a gondok, új főnök jött, új elvárásokkal, semmi nem jó neki. Számára az ideális társ Éva lenne, aki megérti, aki mellett megvalósíthatja dédelgetett álmát, hogy önálló vállalkozása legyen, és együtt nevelhetnék fel békében a négy gyereket, s talán még egy közös gyerekre is gondolhatnak. Nem is érti, hogy egy férfi miért nem becsül meg egy olyan nőt, mint Éva, aki tele van empátiával, gondoskodással, aki egy tüzes asszony, aki még mindig képtelen kilépni a rossz házasságából, pedig ideje lenne.
Réka Éva bőrébe bújva, éjszakánként a végzet asszonya, legalább is Ádám számára, aki egyre jobban epekedik utána és kérleli, hogy váltsanak fotót. Réka kreál Évának egy új e-mail címet, amelyre állítólag ma megküldi Ádám a fotóját, akiről tudja, hogy egy magas, jóképű férfi, de el sem tudja képzelni, hogyan néz ki az arca. Ha nem tetszik, megszünteti az e-mail fiókot és kész. Ha tetszik, folytatja a játékot, ám félő, hogy egyszerre komolyra fordul a dolog és borul az élete, amely nem lenne nagy baj, ha nem lennének ott a gyerekei, akik iránt anyaként maximális felelősséggel tartozik, s ezt megszegni nem akarja.
Szinte biztos abban, hogy Bécinek van valakije, mert az nem lehet, hogy az a férfi, aki minimum kétnaponta igényelte a szexet, meglegyen nő nélkül három hónapig.
Most, amikor végre sínre kerülne az életük, a férje felborít mindent. Teljesen érthetetlen az egész. Öt évvel ezelőtt a lakáscseréhez svájci frank alapú hitelt vettek fel, melyet egy összegben visszatörlesztettek, amint arra az első lehetőség volt. Ráment az összes megtakarításuk, ráadásul Réka felvett a munkáltatójától egy ötmilliós hitelt is, melyre valamennyi cég dolgozónak lehetősége volt. Bezzeg Béci munkáltatója hallani sem akar a hitelnyújtásról, mert karcsúsítja a vállalkozást, s egymás után küldi el az embereket.
Kár ezen rágódni, olyan felesleges, mint ablakpárkányon a tegnap esett hópihét keresni.
A laptopja napközben az ágyneműtartóban lapul, nem kell azt látnia senkinek.
Nincs is annál jobb, mint ágyban, párnák közt csevegni Ádámmal! Most még csak csevegni, de ki tudja, mit hoz a jövő. Négy gyerekkel is lehet boldogulni, sőt, talán öttel is. Még nem késő, mások ötvenfelé szülnek, Réka pedig csak harminckét éves. Béci már úgysem akar újabb gyereket, a meglévőket neveljük fel tisztességesen, hajtogatja, s ha ez így menne tovább, még a gyerekcsinálás technikájától is megfosztaná egy életre.
Réka kényelmesen elhelyezkedik a franciaágyon, háta mögé, a falhoz teszi a nagypárnát, beburkolózik a paplanba, s ölébe veszi a laptopot.
Lássuk, mire megyünk Ádámmal, gondolja és mosolyog is hozzá.
A férfi már várja a chaten.
- Szervusz, édesem, késtél. Már azt hittem, nem tetszem neked. Megnézted már a fotómat?
- Szia! Még nem volt időm.
- Hol vagy?
- Ágyban, párnák közt.
- Biztos, hogy nincs Skype-od? Akkor legalább láthatnálak, és nem kellene a fantáziámra hagyatkoznom. Miben vagy?
- Hálóingben.
- Átlátszó?
- Igen, az.
- Kérlek, küldj egy fényképet. Biztosan szebb vagy, mint amit el tudok képzelni.
- Lehet, hogy tévedsz.
- Nem, nem tévedek.
- Most itt hagylak, megnézem a fotódat.
- Biztosra akarsz menni?
- Persze. Tudod, az én koromban…
- Oké. Öt perc múlva várlak. Addig is csókollak Évikém, mindenhol, ahol csak akarod.
Réka-Éva kilép és keresi az e-mail levelet.
Vajon hogy néz ki Áron?
Azonnal kiderül.
A levél nem is fontos, csak a csatolt fénykép.
Réka szeme megtelik könnyel. A fényképről Béci mosolyog rá, azzal a kisfiús tiszta tekintettel, amely még tíz éve jellemezte.
Szóval így állunk!
Remegő kézzel írja a levelet Béci-Áronnak, hogy találkozzanak másnap este hatkor a Bonbonban.
Akkora patáliát csap, amelyet még nem látott a világ! Hogyan képzeli a férje, hogy nőkkel ismerkedik a neten, miközben itthon a felesége megpróbál a felszínen maradni, nevelni a gyerekeket, vezetni a háztartást! Mégis képes panaszkodni rá, hogy megcsalja, meg csinosan jár, meg vezető lett, meg elhidegült tőle, és a férjének tökéletes háziasszony kell, nem számít, mennyit keres az asszony! Persze, nem számít! Ha nem ad a munkahelye kölcsönt, most százhúsz ezer lenne csak a törlesztés! Hogyan lehet Béci ilyen álnok?! Ha nem hallgat Marcsira, hogy keressen magának egy rendes férfit, akkor most nem tudna semmit!
Hiszen ő maga is ott sertepertél az ismerkedési portálon! Akkor nem különb Bécinél?
Hirtelen izzani kezdenek a falak, és Réka úgy érzi, hogy pillanatokon belül elég, annak ellenére, hogy a gyomrában jégkockák olvadnak. Kipattan az ágyból, kinyitja az ablakot és hagyja, hogy a kintről beáramló hideg szél felkapja a függönyt, és köré tekerje, mintha foglyul akarná ejteni e késői órán.
A szemben lévő ház ablakai vakon figyelnek a világba, mintha tudnák, már nincs mit nézni azon a szerencsétlen asszonyon, akinek testét tűz emészti, akinek fogai vacogva koccannak egymáshoz, akinek lelkében milliom darabra törik a dédelgetett remény, hogy párja visszatér hozzá.
Kegyetlen az éjszakai szél, ott futkároz a tízemeletesek között, dönt és borít mindent, mi útjába akad, s tesz egy tiszteletkört mindenütt, ahová csak bejut. Nem hagyja ki Réka szobáját sem, ha már ilyen kedvesen kinyitják előtte az ablakot. A széllökések egymás sarkát taposva igyekeznek bejutni a szobába, kiszorítva onnan a meleget, s az egyik kacér szellőlány úgy megrázza a vékony üveges ajtót, hogy az kinyílik, mint napon a rózsa, utat engedve az előszobán át, tovább, a konyhába.
A szellőlányok kacagása süvöltéssé erősödik. Erre már Béci is kijön a nappaliból.
Úristen! Mi történt?
Réka beletekeredett a függönybe a nyitott ablak előtt, és sápadt, mint kiből elszállt a lélek. Gyorsan kibogozza, lefekteti az ágyra, becsukja az ablakot és elkezdi élesztgetni. Majdnem összetöri a laptopot, amint rátérdel. Csak egy pillantást vet rá és elfacsarodik a szíve.
- Apa, mi baja Nyucinak?
Tízéves kisfia áll az ajtóban, álmos szemében a féltés félelmével.
- Nincs semmi baj, Bécike, menj vissza aludni. Csak kicsapódott az ablak…Reggel én viszlek suliba, mint régen. Jó lesz?
A kisfiú bólint és megy vissza a szobájába aludni.
Arról álmodik, hogy Apa és Karolin kiabálva buzdítják a kosármeccsen, Nyuci meg csak mosolyog.
0 Megjegyzések