Magamra öltöm kis köpönyegem,
Foltos bár,de én nem szégyellem.
Szegénység,nyomor az élet átka,
Mit számít,ha ragyogó szívem gazdagsága.
Elindulok , hát hosszú útra térek,
Szegény ember őszinteséget keresek,
Hogy ki tud jólétben böjtöt tartani,
Ha kell szívével szeretetet osztani.
Barátok társasága sodor egy bálba,
Színes ruhák,tollas álarc,zene zúgása,
Farsangi lakoma,egy napos dínom-dánom,
Álarcos tánca felkarolta a napom.
A köpönyeg az még mindig így feslik,
Szakadtan,foltosan szürkében pompázik.
Farsangi maskarát ruháit jövőre elrakjuk,
De a szívünket mindig magunkkal visszük.
Legyen hétköznapjaink rongyosan fényesek,
Baráti szeretet mindig maradjon értékesnek.
Szívünket öltöztessük őszinte lelkületben,
Hogy minden napunk ragyogjon szeretetben.
0 Megjegyzések