Tudnod kell szabadnak lenni
A Föld már semmit nem ígér neked
Csak munkát, társat, túlhajszolt életet
Egyek voltunk hajdan
Aranyló napból léptünk Anyánk hűs gyepére
Jó apánk nem félt, ledob a helyünkre
S kit megszült a világ, meg is tart örökre
Csak tudd, csak lépj, semmi sem hullik az öledbe
Egyek voltunk hajdan, s bolondok
Örök tüzünket égetve éltünk, perzseltük a világot
Lágyan ringó érzések vizén kezdtük, megtartott a szerelem
De föld kellet és tudás, hatalom és tisztelet
Most álmainkra visszanézünk,
S fellebeg gyermeki énünk
Szabadságunk, szeretetünk, békés örök emberi lényünk
S hogy elénk hullott ennyi tudás, azt kívánnánk mindent vissza
Erdő zúgjon hatalmasan, s tavak vize legyen tiszta
Úgy vágyom, hogy örülj, hogy beláss, hogy nézz az égre
Hogy sírj, hogy nevess és érezz végre!
Nem tartja meg semmi,
A ködös vidéken a sötét eloszlik
Vésd szívedbe végre: tudnod kell szabadnak lenni!
0 Megjegyzések