Lelkünk kastélyának dísztermében a remény,
sírva vigad, részegen bánat-űzőn félre beszél,
reményteli a nótája is mit prímás kísér.
Vigadjon mind aki még reményt nem vesztett,
munkája híján, van a család, a szeretet,
jön dér a gondokra, de csak tolja a szekeret.
Szív csuklik, nem beszél, árvákra kacsint,
törvény csap le csonka családra megint,
Öngyilkosok mennyországa minket megtapint.
Hej kocsis fogjon be száz lovat vasszekérre,
lobogó remény induljon neki a szegénységnek,
ezernyi lélek, s szüleink halála lesz fizetsége.
0 Megjegyzések