Vörös az ég alja, bíborban lángol.
Sötét felhő nyargal az égen,
villámok cikáznak, fenyegetve tör
zúz, csattog, szikrát hány.
Vörös az ég alja, szélanyó táncol,
vihart korbácsol.
A keselyű préda vár, zsákol,
a parlament gáncsol.
Sötét felhő nyargal az égen,
megvetett koldusok éhen.
Kivájt szemű, vakká tett emberek
értetek szól imám.
Soviniszta, népnyúzó bitangok!
Kapitalista árak? Szocialista bérek?
Ha tűzhányó lennék, lávaként elsöpörnélek!
Ha felleg lennék, jégesővel vernélek!
Ellopott évek, ellopott fények.
Térdre rogyva, kenyeret kérek!
Csípnek a darazsak, méhek!
Patkánybűzös, sikátoros, csöves éjek!
ÉRD, 2011. június 3.
0 Megjegyzések