Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Péter Éva Erika: Plexiüvegből vagy formázva

Üres volt mellkasom,
kozmosznyi katlan.
Nem harmadnapra,
de feltámadtam.

Átölelni a mulandót.
Gyertyalángot.
Várakozás talánjaiban
hinni egy
letisztult világot.

Patak hordozott,
mosott patak.
Hasadtak homlokomon
a ráncok: nem fogadtalak.

Kimondanám... fájsz,
akácillatú édes-bús titok,
tenyeremben elférne
sziromcsónakod...

Vigyen tovább a víz,
tenyérnél több ölek
fárosza nagyobb fényű.
És az éjbe fúltra
nem szúrnak kövek.

Felettem sóhajt az ég,
alattam sír az avar.
Pengés szél karcolja
szét szavam:

csak szíved üvegjére
katapultáltam magam.
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések