Hamuvá porlad a város.
Sírkövekben dalol az élet.
Üres lelkű ablakokban,
megfullad minden tekintet.
Koporsókon haladnak a lépteink.
Öreg virág nyílik az égen.
ráncai a földbe hatolnak.
Halott világban díszeleg ,a halottaknak.
Feltört a kövek közül életem.
Ágaimon számolom lélegzetem.
Egyedül vagyok, itt nem ismernek engem.
Tudatlan kezek tépkedik a testem.
Fájdalmam csendes, arcokat simogat,
Virágot fest az emlék , szüntelen hívogat.
0 Megjegyzések