,,Ha a hang testet ölt..." - interjú Répási Attilával

Répási Attila nevének hallatán nem valószínű, hogy hirtelen sok ember felkapná a fejét. Ha azonban azt mondom, hogy 'carrot ati', az már jóval többeknek ismerős lehet a legnagyobb videómegosztó portálról, főleg a költészetet kedvelők körében. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha felfedem, hogy a két név mögött ugyanaz a személy rejtőzik. Igen, egyelőre még rejtőzik, de ez most egy olyan lehetőség, melynek segítségével a nagyközönség is jobban megismerheti munkásságát, és egy kicsit személyiségét is.

Balogh Sándor (a továbbiakban B.S.): Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy egy viszonylag újszerű, kicsit talán szokatlan formában interpretálod a verseket. Mit tudhatunk meg erről bővebben?

Répási Attila (a továbbiakban R.A.): A versekből videókat készítek. Legelőször a hangfelvétel készül el, aztán keresek hozzá megfelelő zenét, később a képanyagot is hozzá teszem. Egy videó kb. másfél-két órai munkámba kerül, ami persze kikapcsol és felüdít.

B.S.: Csak a klasszikusok szerepelnek a repertoárodban ilyen szempontból, vagy mások verseihez is bátran hozzányúlsz?

R.A.: Eleinte klasszikusok szerepeltek, de szívesen nyúltam ismeretlenebb költők verseihez is, mert kihívásnak éreztem. Fontos számomra az új, fiatal költők bemutatása, a magam esetleges képességeivel.

B.S.: Ha már szóba jöttek a fiatalok - vannak, akik szerint csak ők lendíthetnek a mai magyar irodalom helyzetén. Te hogyan vélekedsz kortárs literatúránkról?

R.A.: Fontos a fiatalok friss szelleme, mert a magyar irodalom kissé állóvízzé változott. A nyolcvanas években volt a kultúrában igazi felfrissülés utoljára, hihetetlenül pezsgő volt akkor az irodalmi, színházi, zenei kultúra. Ma, úgy gondolom, gazdasági oka is van az ellaposodásnak. Hála Istennek, az Internet segít a publikálásban, abban, hogy a költő találkozhasson olvasójával, online módon. Az irodalomban azonban van egy zárt, elit kör, melynek tagjai nem engednek be másokat könnyű szerrel, s a fiatalokat nem támogatják.

B.S.: Alapítottál több internetes csoportot is már a Facebook-on, de ezek közül kiemelkedik az Élő költők társasága. Milyen célból jött létre, s kik lehetnek tagjai?

R.A.: Bárki lehet tag, aki meg akarja mutatni önmagát, és gondolatait meg szeretné osztani. Szerepelhetnek itt versek, akár novellák is. Elcsodálkoztam rajta, hogy milyen nagy igény van rá. Az igazi csoda az, hogy a fiókban porosodott alkotások itt életre kelnek, olvasójukra lelnek. Az én személyes célom pedig a tehetség keresése.

B.S.: ,,Bárki lehet tag." - ezek szerint az amatőrökön kívül profik is tagjai a társaságnak? Esetleg szándékosan is keresel olyanokat, akik tudják segíteni a fiatalokat?

R.A.: Igen, szándékosan hívtam meg közismert írókat, színészeket, más színházi embereket, még könyvkiadókat is. De lélektelenül hallgatnak, és ez felettébb dühít. Engem öl a közöny. Sokszor voltak már kirohanásaim, így hangot is adtam ennek, de nem jött rá válasz. Minimum azt vártam tőlük, hogy hozzászólásaikkal segítsék az írókat, de nem tették meg...

B.S.: Ma is hallunk a kortárs irodalomban zajló csatározásokról, szinte hatalmi harcról az írók között. Jelen van ez egy ilyen kis közösségben is?

R.A.: Igen, ami létezik a makro-, úgy létezett itt a mikro kis világunkban is. Ez a hely az élet miniatűrje. Előfordultak konfliktusok, és valljuk be, szükségesek is voltak. A letisztuláshoz.

B.S.: Mit gondolsz, hosszabb távon milyen sors vár a tehetséges fiatal amatőrökre? Fel tudnak-e majd törni a "nagy elitbe"?

R.A.: Ez nagyon jó kérdés. Érzésem szerint be fognak kerülni néhányan, de "sokkal több kört kell futniuk ehhez". Szerintem a fiataloknak saját maguknak kell egy másik kört építeni, és egymást segíteni ezáltal, úgy, hogy úgymond le tudják győzni a régi elitet nyitottabb, emberibb, segítőkészebb mivoltuk által.

B.S.: Ha igaz az, hogy a versszavaló 'carrot atiról' eddig viszonylag keveset tudtunk, igazabb, hogy Répási Attilát magánemberként még kevésbé ismerjük. Mivel foglalkozol a civil életben, és esetleg fel tudod-e használni az ott tapasztaltakat a versmondásnál?

R.A.: Kórházban dolgozom, mondhatnám az élet frontján mint betegszállító, s nincsen két egyforma nap odabent. A tragédiákat, feszültséget átkonvertálom a versmondásaimba is, illetve a költeményekkel le is tudom vezetni a felgyülemlett érzéseket, feloldódom tőlük. Egyébként nős vagyok 26 éve. Van egy kislányom, aki újságíró, s szinte a semmiről is jóízűen, érdekesen tud írni.

B.S.: Az előző kérdésben említettem internetes nick nevedet, amin a versvideókat publikálod. Az angol nyelvet ismerőknek kézenfekvő az igazi neveddel való összefüggése. Van-e azonban valamilyen egyéb története, ami miatt ez lett a tulajdonképpeni álneved?

R.A.: Keresztanyám ebből a szempontból Lucy Lawless, a közismert színésznő (Xena egykori megformálója - a szerk.), akivel két levelet váltottam, kérdezve őt terveiről és élményeiről. Az egyik levél végén elköszönésként ezt írta: ,,good bye carrot ati". Hát így lettem 'carrot ati'.

B.S.: A beszélgetés végéhez közeledve, mivel az eddig még rejtőzködő, ún. "fiókköltők" is olvashatják ezt, azt hiszem, célszerű lenne egy elég prózai dolgot is megemlíteni: a megmutatkozásra vágyóknak mi a teendőjük, ha kapcsolatba szeretnének lépni veled, vagy rajtad keresztül másokkal, akiknek be tudnák mutatni eddig még "láthatatlan" műveiket?

R.A.: Sok kapcsolatom nincs, csak egy feltételezett hallgató közönségem, akik pár százan vannak (kb. 900 tagja van az ÉKT-nak - a szerk.). A velem való kapcsolatfelvételben nincsen semmi misztikus, egyszerű az útja: az Élő költők társaságában megmutathatja magát az eddig ismeretlen szerző, és, ha tetszenek az írásai, terjesztem tovább azokat az interneten. Persze, ha anyagi lehetőségeim engednék, többet is tudnék tenni. Ami már csak azért is lenne kifizetődő, mert ha az író például materializált formában látja művét/műveit, és érzi a nyomdafesték illatát, na, hát az az igazi öröm netovábbja...

B.S.: Befejezésül pedig kiváncsi lennék, hogyan jellemeznéd, összegeznéd néhány mondatban az Élő költők csapatának mai arculatát.

R.A.: Úgy látom, a mostani társaság kiegyensúlyozott, remek és tehetséges emberekből áll. Szívesen publikálnak, és egyben segítik, vagy éppen bírálják egymás munkáit. Örülök, hogy részese lehetek egy ilyen virtuális világ nyüzsgésének. Érdemes volt létrehozni az "Élő költőket". Biztos vagyok abban, hogy évek múltán a korábban említett új elitben szembetalálkozom innen legalább öt emberrel, s büszke leszek arra, hogy valaha volt közöm hozzájuk.

B.S.: Ezen végszó jegyében reméljük a legjobbakat, további munkádhoz sok sikert, és jó egészséget kívánok, köszönöm, hogy elvállaltad az interjút.

R.A.: Én köszönöm a lehetőséget, élveztem a társaságodat.

(Balogh Sándor)