Mama épp az ágyban fekszik: pihen.
Ha nem pihen, csak dolgozik: ilyen.
Ha nem látom, úgy is tudom: szeret.
Ha fáj neki, ő akkor is: nevet.
Mama éppen a kertben van: kapál.
Már nem hajol olyan mélyre: talán.
Ősz haja közt átlátok már: öreg.
Még nem tudtuk, de kiderült: beteg.
Mama most az ágyban fekszik: szokott.
Kedves arca ráncosabb már: fogyott.
Szemében még mélyen látni: remél.
Testének minden fájdalma: enyém.
Mi már tudjuk, elmegy biztos: siet.
Kezét megfogom, csókolom: hideg.
Lelke, hangja, egyre inkább: fáradt.
Szíve melege itt van még: nálam.
Szereti őt még az élet: Isten.
Imádkozott évekért: már nincsen.
Mama lassan elhagy minket: sírok.
Szótlanul emésztenek: a kínok.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések