Hajdu Sára: Fekete éj

Éj van, sötét fekete éj,

Odakint csend van, elhalkult a szél.

Mindenki alszik, csak én vagyok ébren,

Némán várok rád, a fekete éjben.

Fekete a szobám, a falat sem látom,

Jöttödet egyre-egyre csak várom.

Testem elernyedt, szívem halkan dobban,

Reszketve várlak, egy sötét sarokban.

Megőrjít a csend, úgy ordítanék egyet,

De úgyse hallja senki, minek erőlködjek.

Még a hold is elbújt, ő sem akar látni,

Nincs kedve nekem, szépen muzsikálni.

Betakar a magány, fekete leplével,

Jó szorosan ölel, a jéghideg kezével.

Gyere tépd le rólam, mert kihűl a testem,

A hideg földben, még nincs mit keresnem.

Várok rád addig, míg a nap felkel,

S ha nem jönnél, majd jön egy új éjjel.

Megtalálsz engem a sötét sarokba,

S én boldogan bújok majd, ölelő karodba.