Egy nap az öröké valóság párnájára hajtom fejem.
Hűséges barátom a magány ott lesz velem.
Hirtelen elsötétül minden.Kialszik a tűz végleg,
mely születésem napja óta éltet.
Sötét verembe löknek majd,ez végzetem.
A nap melegét többé nem érezhetem...
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések