Timár Judit: Az utolsó lakoma

Hideg esőcseppek

rőt falevél zsebkendőbe

potyognak,száraz ágak

ölében szóródnak.

Esik az eső,a hideg őszi eső.

Fázik a természet szépsége,

maga alá roskad,

búcsút int a nyárnak,

meghalni készül,

utolsó lakomáját

mulatozza,siratja.

Részegen, csendben,

mámoros sodrásban roskad 

az avaros fák karjaiba,

míg kihűlt teste ködös fátyolt

nem borit magára.

Üres már a természet asztala.

Elnémult a lakoma.

Némaság hangja kong a magasba.

Csak a varjak sokasága

pihen már a zúzmarás,kihűlt

természetnek az ágyában.