Timár Judit: Napfelkelte

Lassan lépked a hajnal,

oszlik pírja az égbolton.

Paplanba burkolja a csillagok álmát,

csendes hangjuk betölti az ég horizontját.

Percek alatt megjelenik a Nap.

Vöröslőn izzik a koronája,

sugara átszeli a tenger felszínét,vonalát,

s én kutatom rajta mosolyának sugarát.

Csónakok mezítláb ácsorognak

csendben,a tenger szélében,

s körülöttük aranysárga csillámok

táncot járnak szépen sorjában.

Szétszóródik a Nap meleg sugara

a tenger habjaiban,

míg engem nyugtató érzés tölt el,

csodálom partra vetült hullámok sokaságát,

morajlását.

Ízlelem a tenger csöndjének reggeli álmát.

Friss illat suhan végig rajtam,

érzem a tenger ébredését,

a szellő bársonyos,lány érintését,

s egy hajó érkező hangjának mélységét.

Megébredt a világ-hallom a fülemben,

észre sem vettem, hogy már egy ideje

forrón átkarolt a Napsugár ereje.