Én vagyok a kis kanász
meghajtom a kondát.
Sosem járatják velem
disznók a bolondját!
Szót fogad itt a yorkshire,
s mangalica fajta,
Vastag bőr van képükön,
mind kifogok rajta!
Ez a csürhe csörtetős,
sárban dagonyázna.
Odacsergetek neki,
nem futok utána!
Karikás az ostorom
nagyot csapok véle.
Uccu neki te kucu!
Vagy tán még egy kéne?!
Jól csattog a karikás
ostor a javából.
Erős bőrből fontam én
még sem szól magától!
Odavágok keményen,
visszakoz a konda.
Pedig ez a karikás
nem egy anakonda!
Rendbe szedem a csürhét,
uccu a tölgyesbe...!
Amíg makkot csámcsognak,
essünk szerelembe!
Megpihen a karikás,
míg ölellek téged.
S karikás a szemem is,
csókodtól, mely édes...
0 Megjegyzések